A házasságkötésnél is jobban megrázza a már kialakult életvezetési rutint egy kisbaba érkezése. Azon túl, hogy minden pillanat az újszülött körül forog, a legnagyobb érzelmi teher, hogy ez a felmenőkről, a szülőkről való leválás utolsó állomása. A lányból anya, a fiúból apa lett, új, közösen kialakított szokásokkal, új nevelési elvekkel, új életvezetési szokásokkal. Sok mindenkiben megfogalmazódik az az elképzelés, hogy „én másképpen fogom nevelni a gyerekemet”. Ez a gondolat, terv, elképzelés már magában is egy szülői kritika, és ha valaki olyan mértékben el tud határolódni a szüleitől (még akkor is, ha a születendő baba körül nagy segítséget jelent a nagymama, nagypapa), hogy ez a nevelési elv meg is fogalmazódik, kifejezésre jut, az érzelmi autonómia útja szabaddá válik.
Egy új élőlény pottyan a pár életébe, s a felkészülésre talán a kilenc hónap sem volt elegendő. Minden a csecsemő körül forog, sok izgalmat okoz az újdonsült szülőknek. „ Jó anya, jó gondozó vagyok-e?” Mindenkiben felmerül a felelősséggel járó dilemma, miközben a pár ideális esetben beletanul a szülői szerepekbe.
Az anyai ösztönök, a hormonok dolgoznak, és az imádott férj könnyen háttérbe szorulhat. Tilos a szex, a kismama libidója is alacsony és nincs idő az ölelésre sem, hiszen alvásra sem jut idő. A kismama a hormonok miatt érzékeny, időnként ok nélkül is sírdogál, és sokakban kialakulhat a gyerekágyi depresszió, melyet az alváshiány, és a megváltozott élethelyzet súlyosbíthat.
Szy Katalin felnőtt klinikai szakpszichológus, író
Amennyiben Ön magára ismer, vagy hasonló problémával küzd, kérjük forduljon szakemberhez segítségért!
Ha weboldalunk témáit a továbbiakban is szívesen olvasná, kérjük kövesse Támogatóként is oldalunkat.
Itt jelentkezhet: https://mindenki.eu/tamogatoi-kor/
Köszönjük! Beszéljünk róla, vigyük hírül közösen!
