A szülés egy érzelmi sokk. Ezt fel kell dolgoznia az anyának, ha apás szülés volt, a férfinak is meg kell birkóznia az elképesztő, semmihez sem fogható élménnyel.
Miután hazatér az újszülött, a jó anya minden rezdülését figyeli. Kiszolgálja csecsemője szükségleteit. Megtanulja, hogyan sír, ha éhes, ha fáj valamije, ha csak társaságra vágyik, s oly mértékben rárezonál gyermekére, hogy könnyen megfeledkezhet uráról. A férfi ebben az időszakban könnyen magányossá válhat. Ha nem kap szerepet a csecsemő gondozásában és nem érzi a korábbi intimitást sem, könnyen csalódhat a családalapítás és a párkapcsolat „intézményében”. Perifériára szorul. Nehezen érti meg, hogy a felesége libidója adaptív módon lecsökken, hogy újszülöttjétől a figyelmét semmi ne vonja el. Nem tudatosul benne, hogy szeretője, szerelme, hitvese kimerült és nem érzi magát vonzónak a tejjel teli emlőkkel, a még széles csípőkkel, szülési sebekkel, plusz kilókkal.
Nagyon érzékeny periódus az első hat hét. Hogy a család harmonikus legyen, a szülőpárnak az élmények megosztására, a közösen megélt örömökre, az együtt vállalt új feladatok tudatos felosztására, az idő tudatos strukturálására, sok-sok kölcsönös figyelemre van szüksége.
Szy Katalin felnőtt klinikai szakpszichológus, író
Amennyiben Ön magára ismer, vagy hasonló problémával küzd, kérjük forduljon szakemberhez segítségért!
Ha weboldalunk témáit a továbbiakban is szívesen olvasná, kérjük kövesse Támogatóként is oldalunkat.
Itt jelentkezhet: https://mindenki.eu/tamogatoi-kor/
Köszönjük! Beszéljünk róla, vigyük hírül közösen!
