KÖZVÉLEMÉNYKUTATÁS

A közvéleménykutatás témája: véleményfelmérés a mentális egészség témában, a hazai lakossági körében.

Összegzés I.

Bevezetés

A felmérés a mentális betegekkel, betegségekkel és az egészségügyi ellátórendszerrel kapcsolatos közösségi véleményeket mérte fel egy országos közvélemény kutatás keretében. Jelen tanulmány ezen témákkal kapcsolatos hozzáállásoknak a felmérés során kapott  eredményeit tartalmazza. A felmérés 2020 májusa és júniusa között zajlott 2000 fős reprezentatív mintával, 18-65 éves korosztályokban, a magyar lakosság körében. Jelen tanulmány két fő részből áll. Az első rész tartalmazza az eredeti, 2013-as angol felmérés szempontrendszerét. A második részben egy további elemzés történt, az első részben megtalálható eredmények alapján, az új szempontrendszer kialakítása az eredmények továbbgondolása alapján.

A közvéleménykutatás során a jelen vizsgálatban használt kérdőív, a Nagy-Brittaniában zajlott, (TTC Time to Change mozgalom)  2013-as felmérésben használt változaton alapul.

A kérdőív több részből áll össze. Alapját az Angliában 1994 óta zajló TNS’s Omnibus kutatás adta. A másikat az USA-ban dolgozták ki a ’60-as években, és Torontóban került  először felhasználásra. Ez volt az első felmérés, amely a mentális betegségekkel kapcsolatos  közösségi attitűdöt vizsgálta. A kutatás kérdőíve nyilvánosan elérhető, amelynek magyarra fordított változata számos állítást tartalmazott a mentális betegségről. A válaszadóknak arra kellett válaszolniuk, hogy mennyiben értenek egyet vagy nem értenek egyet ezekkel az állításokkal. A  felmérést megelőzően, a kérdőív magyarra fordított változata fókuszcsoportos és egyéni, személyes próbán ment keresztül.

A mentális betegségekkel kapcsolatos állításokon túl a többi kérdés számos témát fedett le. Ilyen volt például a mentális betegséggel küzdő emberek leírása, mentális egészséggel küzdő emberekkel való kapcsolat tartalma, milyensége, a mentális betegség személyes tapasztalata, valamint a mentális egészséggel kapcsolatos megbélyegzés és megkülönböztetés, valamint a mentális betegségekkel kapcsolatos ellátórendszer megítélése.

Jelen tanulmány első része az eredeti angol nyelvű kérdőív struktúráját és szempontrendszerét követi.

Módszertan

A mentális betegségekhez való hozzáállás felmérése, internet alapú, kérdőíves kérdezés segítségével 2000 fős reprezentatív mintán, 18-65 éves magyar lakoson készült.

A kérdőíves felmérés a vizsgált célcsoportok mennyiségileg kifejezhető véleményének bemutatását teszi lehetővé (azaz statisztikai adat gyűjtésre alkalmas). Az internet alapú kérdőíves kérdezés, más néven CAWI (Computer Assisted Web Interviewing) kérdezési technika hatékony kutatási feltételeket biztosít a lakossági célcsoport körében. A megkérdezés során a válaszadó számára a kérdőív interaktív weboldalként jelenik meg számítógépe, mobiltelefonja, tabletje képernyőjén. A válaszadók otthon, munkahelyükön, utazás vagy várakozás közben, beállítástól függően akár időben megszakítva is válaszolhatnak a feltett kérdésekre, így hosszabb lekérdezésekre is lehetőséget biztosít. A módszer alkalmazásának előnyei között említhető, hogy a szenzitív, kényes kérdésekre is magasabb arányú válaszokat kapunk, mivel a kérdezés során nem alkalmazunk kérdezőbiztost.

A válaszok a legfontosabb szocio-demográfiai tényezők szerint (nem, életkor, iskolai végzettség) arányosan reprezentálja a magyar lakosság véleményét.

I. A mentális betegekhez való hozzáállás

A mentális betegségekhez való hozzáállást egy 27 elemből álló állítás sorozat segítségével mértük fel, melyek a mentális betegségekkel kapcsolatos különféle állításokat tartalmazták. A blokkhoz a 26+1 állítást az eredetileg Torontóban végzett egészségügy kutatások kérdései adták. A kérdések a téma széles skáláját fedték le: a mentális betegséggel szembeni hozzáállástól kezdve a mentális egészség zavarával küzdő embereknek nyújtott szolgáltatásokról szóló véleményekig.

A válaszadóknak egy öt pontos skálán kellett kifejezni véleményüket az egyes állításokról (Likkert skála). Az 1-es érték jelentette, hogy ’egyáltalán nem értek egyet’ az adott állítással, az 5-ös pedig, hogy ’hátorozottan egyetértek’. Az elemzésben a 5-ös és a 4-es értékek összevonása során jött létre az „egyetértők” és a 2-es és az 1-es értékek összevonásával az „egyet nem értők” csoportja.

A kérdőív első, 27 állítást tartalmazó része (közösségi attitűd felmérés), az eredeti brit kutatásban 4 dimenzióba lett sorolva. Ennek a szempontrendszernek a mintájára, a magyarországi eredmények is ebbe a négy csoportba lettek sorolva.

  1. A mentális betegekkel kapcsolatos félelem és kirekesztés
  2. A mentális betegségek megértése és toleranciája
  3. A mentális betegséggel élők közösségbe integrálása
  4. A mentális betegségek okai és a speciális szolgáltatások szükségessége

Az 1. A Félelem / Kirekesztettség dimenzió a mentális betegekkel szembeni elutasítást jelenti. Összességében megállapítható, hogy ebben a felmérésben kapott eredmény alapján a megkérdezettek kétharmada/háromnegyede nem elutasító, bár meg kell említeni, hogy ezek nagyon általános kijelentések. A kevésbé elfogadó két csoport: a 35-54 év közötti korosztály és nemek szerint a férfiak.

A 2. Megértés / Tolerancia dimenzión belül a megértés alatt inkább az elfogadó attitűdöt kell érteni. Örömteli, hogy a mentális betegekkel együttérzők aránya nagyon magas. Valamint a megkérdezettek kétharmada támogatja, igényli a közösségi pszichiátria intézményrendszerét. Korcsoport szerinti bontásban mindenhol az idősebb korosztály (55+) az elfogadóbb, megértőbb.

A 3. A mentális betegek közösségbe integrálása. Itt a legfontosabb a nagy arányú igény a mentális betegek megfelelő, azaz korszerű egészségügyi rendszerének kialakítására. Másrészről, az erről való sokkal nagyobb mértékű tájékoztatási igény megjelenése. Itt szintén az volt tapasztalható, hogy az idősebb korosztály a legelfogadóbb az intézményrendszerek elhelyezésével kapcsolatosan. Bár konkrét  tartalmú állítás esetén, az elutasítás minden korosztályban nagyarányú (ld. bébiszitter állítás).

A 4. dimenzió a mentális betegségek okait vizsgálja. A legfontosabb eredmény, hogy mindhárom korcsoportban nagyon alacsony az egyetértés azzal a régi, korszerűtlen szemlélettel, miszerint a mentális betegség oka az önfegyelem és akaraterő hiánya. Ez jelzi, hogy a társadalom tagjai igenis tájékozódnak, képzik magukat.

És itt lehetne egy komoly társadalmi méretű, szakmailag helytálló segítséget, oktatást, tájékoztatást nyújtani. A másik fontos információ az eredményekből, hogy mindhárom korcsoport kevesli a megfelelő ellátórendszert. (Emögött persze több ok is fennállhat: információ-, ismerethiány vagy tudás, igény magasabb szintű szolgáltatás iránt,  illetve a hozzáférhetőség, megfizethetőség szempontja).

II. Mentális egészséggel kapcsolatos ismeretek

A kérdőív második része a mentális egészséggel és betegségekkel kapcsolatos tudást mérte fel. Ennek a skálának két része van. Az A.) rész hat állítást tartalmaz, ezek mindegyike a megbélyegzéssel kapcsolatos, a mentális egészségről való tudáshoz, ismerethez kapcsolódik. Olyan területeket mér fel, mint a segítségkeresés, felismerés, támogatás, foglalkoztatás, a kezelés és felgyógyulás.

A B.) rész szintén hat elemet tartalmaz, amelyek a mentális betegségek típusainak meghatározására, illetve eldöntésére vonatkoznak.

Ez a  skála nagyon fontos eredményeket hozott, kiemelve a legfontosabb hármat.

  1. Mentális betegség tüneteit észlelve, kezelést, szakemberhez fordulást tanácsolnak (azaz nem kell csak úgy hagyni, tehát van megoldás).
  2. A pszichoterápiának, mint gyógyító eljárásnak az ismertsége, elterjedtsége meglepően jó.
  3. A különböző betegség típusok beazonosítása, az ezekről való ismeret jó eredményt hozott. (Bár a kérdőívben nagyon ismert típusok lettek felsorolva, így az árnyaltabb felismerhetőségről nem nyújt információt a felmérés.)

III. Társadalmi távolságmérők

A kérdőív harmadik része a társadalmi távolság függvényében vizsgálja a mentális betegekkel kapcsolatos véleményeket. A   kijelentésekkel való egyetértés/egyet nem értés válaszokkal mérik a megkérdezettek szándékát arra vonatkozóan, hogy különféle típusú kapcsolatokban az egyén mennyire hajlandó vagy sem, kapcsolatba lépni mentális problémákkal élő emberekkel.  Tehát a kapcsolati tartalmakat vizsgálja.

Ez a skála is két részből áll, az 1. részben a jelenlegi és/vagy múltbeli kapcsolatokra, a múltban  és/vagy a jelenben átélt élményekre kérdez rá. Az állítások a mentális problémákkal élő emberekkel (pl. akik emiatt egészségügyi ellátást vesznek igénybe) kapcsolatos tapasztalatokra kérdez rá.

Ez a skála a kapcsolati tartalmak – szociális távolság – függvényében mutatja a mentális betegekkel kapcsolatos elfogadottságot.  Az eredmények szerint a barátság dimenzióban „ismerték fel” legtöbben a mentális betegséget. Vagy talán itt nyílnak meg az emberek a legjobban (ne feledjük, a barátság: választott érzelmi kapcsolat). A munkatársi viszonyban – bár kis mértékben – a legelfogadóbbak a megkérdezettek. Bár figyelem felkeltő, hogy a közösségi attitűdöt vizsgáló rész (kérdőív első része) elfogadás dimenziójával szemben – itt a konkrét kérdések esetén – a felére csökken az elfogadás.

A legfontosabb eredmény ebből a skálából, hogy azoknak az aránya, akik már éltek együtt mentális betegekkel, határozottan csökken az elfogadás a jövőbeli szándékot illetően. (Nem bizonyítható, hogy ugyanazok az emberek válaszoltak, csak valószínű. A tapasztalat nélküli megkérdezettek is nyilatkozhattak így.) De a legfontosabb következtetés, hogy akiknek VAN mentális beteg családtagjuk, azoknak a hozzátartozóiknak is kell – és valószínűleg jóval  több – támogatást, segítséget, ellátást, edukációt nyújtani.

Ami egyértelműen megállapítható az eredményekből, hogy a barátság, mint szociális távolság – és mint érzelmi közelség/távolság – az a kategória, amit a legtöbben felvállalhatónak tartanak, mentális beteggel.

IV. Segítség kérés

Háziorvoshoz fordulás.
Meglepően jó és magas a mentális betegség tüneteinek észlelése estén a háziorvosi megkeresést mutatók aránya. Ez felhívja a figyelmet arra, hogy a háziorvosi intézményrendszert lehetne megerősíteni (is), talán kiegészítő szolgáltatást megjeleníteni a háziorvosi rendelőkben és/vagy tájékoztató anyagot kihelyezni. Ez egy valós csatorna lehetne a hatékonyság növelése érdekében.

V. Megbélyegzettség, stigma

A megbélyegzettség, diszkrimináció kérdéseire adott válaszokból csak az látszik, hogy az emberek érzékelik, hogy „valami van!” de mindez ebből a két kérdésből, mélyebben nem felmérhető. Nem megállapítható, hogy vajon a megkérdezettek válaszai mögött a tapasztalat mire vonatkozik – pl. saját élmény, hozzátartozó, látta, hallotta, stb. Amennyiben készülnek olyan érzékenyítő és tájékoztató programok, amelyek a mentális betegekkel, betegségekkel kapcsolatosak, úgy abban az esetben a következő felmérés már mérhet és mutathat elmozdulást a számokban.

Azonban a mentális betegségekkel kapcsolatos valamifajta stigma tapasztalható, hiszen a megkérdezettek jelentős százaléka adott gyakran „egyet is értek, meg nem is” választ, azaz bizonytalan volt. Sőt néhány fontos kérdésben a nem tudom válaszok aránya is megemelkedett. Ez mindenféleképpen jelzi, a rejtőzködési attitűd jelenlétét.

VI. Mentális egészséggel kapcsolatos megbélyegzés

Két kérdés került be a kérdőívbe a megbélyegzéssel és a diszkriminációval kapcsolatban.

A brit kutatás 2010 óta teszi fel ezt a két kérdés, mivel a kutatók, szakemberek egyre inkább azt tapasztalták, hogy a mentális egészséggel kapcsolatos stigma és a diszkrimináció megváltozott az elmúlt években (hogy hogyan, erről a tanulmányban nem volt információ). Amennyiben ez a felmérés ismét felvételre kerül, akkor lehet értékelni azt a változást, ami az időközben megjelenésre kerülő, mentális betegekkel, betegségekkel kapcsolatos tájékoztatás hatására történik majd.

A lakosság többsége sokszor tapasztalja a mentális egészséggel kapcsolatos stigmát és megkülönböztetést.  Közel negyedük ritkán, de szintén tapasztalja. A lakosok elenyésző hányada vallja úgy, hogy nem tapasztal a mindennapokban megbélyegzést és stigmát.

A stigma és diszkrimináció gyakoriságában átélt közelmúltbeli tapasztalatokat vizsgálja a kérdőív utolsó kérdése. Az előző kérdésre adott válaszhoz képest ez tulajdonképpen konkretizál, azaz előhívja a személyes élményt. A kérdés esetében megnövekedett a ’bizonytalanok’  és a ’hárítók’ száma. A megkérdezettek ötöde vallja úgy, hogy az utóbbi években Magyarországon növekedett a mentális egészséget érintő stigma és megkülönböztetés. Jó eredménynek tekinthető, hogy a megkérdezettek 16 százaléka szerint csökkent a megkülönböztetés, azonban ez az eredmény mindenképpen azt mutatja, hogy egy olyan pozitív hatékonyságú kampányra van szükség, hogy ez a szám még inkább növekedni tudjon.

Összegzés II.

I. Mentális betegekkel kapcsolatos vélemények

A hazai eredmények alapján kirajzolódó tendenciákból a kérdőíves eredmények elemzésének új szempontjai:

  1. Szeparáció / Integráció: Az eredményekből egyértelműen látszik az iskolázottság jelentős hatása a véleményalakításban. Azaz a mentális betegségekkel kapcsolatos ismeretek növelik a befogadással (integráció) és csökkentik a kirekesztéssel kapcsolatos vélemények arányát (és talán az attitűdöt és a megnyilvánulásokat is).
  2. Elfogadás / Elutasítás: Az új csoportosításba bekerültek általános és konkrét tartalmú kijelentések is. A konkrét állítások jobban hívják az érzelmi megnyilvánulásokat, a valódi attitűd ezekben az esetekben jobban megragadható. Az állítások keresztértelmezésénél látható volt, hogy az általános tartalmú megfogalmazások lehetőséget adtak a vélemény elfedésére, így az ’elfogadók’ aránya nagyobb. Míg a konkrét tartalmak esetén jóval nagyobb mértékű ’elutasító’ arány látható.

E dimenzió elemzéséből egyértelműen megállapítható, hogy az ún. „személyes jó benyomáskeltési” attitűd nagy mértékben van jelen, főleg az általános kijelentéseknél.

Ismételten megjelent a tudás, ismeret jelentősége, ez jól megfogható a munkavállalással kapcsolatos véleményekben.

  1. Az ellátórendszerrel kapcsolatos eredmények két legfontosabb következtetése:
    A) nagy a bizonytalanok aránya, nincs határozott tendencia. Ez jelzi az ellátórendszerrel kapcsolatos tájékoztatás növelésének szükségességét.
    B) A társadalmi „teher” tétel esetén is nagyon fontos lenne egy pontos tájékoztatás. Igen, mint minden betegségnek és azok kezelésének társadalmi és gazdasági súlya van. De az biztos, hogy a nagyobb terhet az jelenti, ha nem ismerjük fel és nem kezeljük a problémát.
  2. Előítéletesség. Az előítélet alapja a nem elégséges tudás. Szinte egyértelmű a következtetés: az előítélet csökkentéséhez a tudás növelése szükséges. A bizonytalan válaszok nagy aránya mögött szinte mindegy, hogy „csak” tudás hiány van, vagy a ’megítéltetéstől való félelem, ha kiállok a véleményem mellett’ – hiszen emögött is valamilyen szintű ismeret hiány vagy félreértés húzódhat meg.  Következtetés a tudás-bővítés társadalmi szintű fontossága, szükségessége.
  1. Intézményrendszer: az intézményrendszer javításával és fejlesztésével kapcsolatos nagyobb igény megjelenése az eredmények alapján. S bár vajmi kevéssé ismert a közösségi pszichiátria intézményrendszere a széles publikum számára, a kérdőívben az ezzel kapcsolatos állítások alaposan definiáltak, így közérthetőek voltak, és az így kapott eredmények valóban informatívak.

II. Bizonytalanságot jelző válaszok

Mivel összességében az egész kérdőív során magas volt a bizonytalanságot jelző válaszok aránya (egyet is értek, meg nem is), ezért került külön vizsgálatra ezen kijelentések tartalma. Itt elsősorban a mentális betegek „veszélyességével” kapcsolatos általános tévhit elterjedtségével kapcsolatos vélemények nagy aránya a feltűnő. Komoly társadalmi felelősség, hogy az emberek olyan tájékoztatást kapjanak, hogy vajon a mentális betegségek tartalma mit is jelent. S hogy mi a veszélyes, legyen szó mentális betegségről, vírusról, kibertámadásról vagy autóvezetésről, ezt valójában a mindenkor hatályos magyar jogszabályok definiálják.

III. Társadalmi távolságmérők

Jelenlegi kapcsolatok

A hangsúly azon van: hogy nem csak magukkal a mentális betegekkel kell többet foglalkozni, segíteni őket, hanem közvetlen hozzátartozóik, családtagjaik számára is kell szakmai útmutatást, segítséget adni, a megértéshez, és a helyzet kezeléséhez.

A közösségi pszichiátria intézményei között már vannak olyan típusú szolgáltatások – idehaza is –, amelyek együttes részvételre adnak lehetőséget, érintettnek és családtagjának. Ezt lenne érdemes bővíteni és emellett a hozzátartozói edukációs platformot szélesíteni.

IV. Edukáció

A legfontosabb annak a helynek, rendszernek a kidolgozása, hogy az emberek, a közösség tagjai, honnan kapnak kellő tájékoztatást, hiteles felvilágosítást, információt arról, hogy mentális zavar esetén, hová is fordulhatnak információért, segítségért, ellátásért, legyen szó saját magukról vagy szeretteikről, hozzátartozóikról.

V. Háziorvos

Hazai viszonylatban a háziorvosi rendszer jól kiépített és a felmérésből kapott adatok alapján is jól látszik, hogy magas a pozitív attitűd megjelenési aránya a háziorvosi segítségkérés esetén. Ez jó hír, viszont a háziorvosok  túlterheltsége jelentős már így is. Talán a háziorvosi rendszer segítségével, vagy amellett lenne érdemes egy körzeti jellegű rendszer megszervezésére netán információs rendszer kidolgozására. Mindenesetre ez a lakosság részéről nyitottság, érdemes lenne élni vele.

Összességében ezáltal a 2020. május – július folyamán lezajlott, mentális betegekkel kapcsolatos, közösségi attitűd felmérésére irányuló közvéleménykutatás eredményesnek és sikeresnek mondható. További kutatás javasolt a változások mérése céljából.

  1. augusztus

Köszönettel

A ’Mindenki’ team

Beszélj róla, vidd hírül!