Szy Katalin
klinikai szakpszichológus / író
Ha a mentális betegségekről beszélünk, először azon kell elgondolkodnunk, mit jelent a normalitás? Kire mondhatjuk azt, hogy lelkileg, mentálisan egészséges? Él közöttünk olyan ember, rokon, barát, ismerős, aki, mint egy „tiszta lap”, vagy egy „átlátszó üvegtábla”, tökéletes, áttekinthető? Létezik örök boldogságra képes, állandóan kiegyensúlyozott, elégedett ember, akinek jó megküzdési stratégiái vannak, optimális környezetben él, képes szeretni önmagát és másokat? Létezik olyan közöttünk, aki nem volt még indokolatlanul rosszkedvű? Aki mindig kiszámíthatóan viszonyul a környezetéhez? Aki hangulata állandóan stabil, viselkedése elfogadható, reakciója megfelelő, kommunikációja kielégítő, energikus és lelkes? Aki mindig jól dönt és ezt így is éli meg? Aki mindig jól érzi magát a bőrében?
Nézzünk tükörbe ezeken a kérdéseken át és válaszoljuk meg: vajon én normális vagyok?
A válasz jóval bonyolultabb, mint gondolnánk. Fizikai, mentális, érzelmi állapotunk esendő. Bio-pszicho-szociális szemlélet szerint örökölt adottságaink, karakterünk, személyiségfejlődésünk meghatározó állomásai, véletlenszerű életesemények, környezeti hatások együttesen befolyásolják, hogy mikor, miért, milyen körülmények között viselkedünk kellemetlenül, a várttól eltérően, szokatlanul, nemtetszést, ellenszenvet kiváltva, szabályokat, határokat átlépve, önmagunkra, esetleg másokra veszélyt jelentve, vagy tartósan alacsony érzelmi hőfokon… és folytathatnánk a kérdőjeleket az életvezetésünket, életminőségünket értékelve.
Az Egészségügyi Világszervezet (World Health Organization, WHO) is definiálta a lelki egészséget, a normalitás fogalmát: az önálló életvezetés, a képességeknek megfelelő munka, a boldogság, elégedettség, örömképesség, a társadalomba való sikeres beilleszkedés, közösségi és társadalmi céloknak megfelelő élet jelenti a lelki, a mentális egészséget.
Dr. Szakács Ferenc (1990.) tíz pontban határozta meg a normalitás kritériumait.
- Általános alkalmazkodó képesség
- Életvezetés, örömképesség
- Kompetens interperszonális viselkedés
- Intellektuális képességek
- Érzelmi és motivációs kontroll
- Szociális attitűdök
- Produktivitás, kreativitás
- Autonómia
- Integráltság
- Kedvező énkép
Akkor most nézzünk bele együtt a tükörbe… mindenki a maga tükrébe!
Elmesélhetem, én mit látok? Nekem volt olyan életszakaszom, amikor jóval több pszichés energiát kellett mozgósítanom, mint amennyi szükséges volt ahhoz, hogy sikeresen elvégezzem a mindennapi feladataimat, mégis féltem, vajon megfelelek-e másoknak. Voltam olyan élethelyzetben, hogy azt éreztem, elvesztettem a céljaimat, vagy ha elértem azokat, nem töltöttek el a várt örömmel. Hogy mindig megfelelek-e mások elvárásainak? Nem. Sokszor vagyok fáradékony és türelmetlen, főleg a szeretteimmel. Volt idő, amikor azt éreztem, hogy nem jól szeretnek. Nem úgy, ahogy arra szükségem lenne, ami nekem támaszt jelentene.
És Ön? A családban, a munkahelyén tökéletesen helytáll? Egyenletesen és mindig a számára, vagy mások számára megfelelően, a legjobb tudása és ismerete szerint teljesít? Azt a munkát végzi, ami büszkeséggel tölti el, amiben kiváló? Megkapja érte a várt és remélt jutalmat, elismerést? Mindig úgy reagál, ahogy a helyzet megkívánja? A frusztrációit kordában tartja, soha nem veszti el a fejét? Képes szeretni? Képes örülni apró dolgoknak, ami körülvesz minket? Tud szenvedéllyel teli időt szakítani hobbijára, hogy feltöltődjön? Ezek a példák mutatják, hogy a pszichés állapot, a mentális státusz egy változó dolog… és ahogy halad az idő, változunk, változik az életkorunk, újabb és újabb kihívásokkal kell megküzdenünk.
Életünk krízisek sorozata, már a születés is egy hatalmas változás, amikor biológiailag kötelező elhagyni a biztonságos anyaméhet. Majd jönnek a szabályok: el kell engedni a puha, illatos emlőt, ami táplál és megnyugtat, majd a fiziológiai folyamatainkat is szabályoznunk kell. Nincs megállás, tovább kell alkalmazkodnunk a világhoz, hisz bekerülünk egy teljesítményorientált világba, az óvodába, az iskolába, amikor már nem anya, apa és nagyi kedvence vagyunk, hanem összemérik a feleleteinket, rajzainkat más gyerekek feleleteivel, rajzaival. Jön a kamaszkor, a hormonbomba, amikor a természet belök minket az önálló életbe, hosszú a karunk, esetlen a mozgásunk, nincs kezünkben a felnőtt lét viselkedési repertoárja, pedig ekkor lenne legnagyobb szükségünk a másik nem szimpátiájára. Újabb és újabb megmérettetések előtt állunk, érettségi, egyetem, életkezdés, családalapítás, majd életközépválság, családi konfliktusok harcterében a kapuzárás, üresfészek szindróma, a nyugdíjas kor, amikor a társadalom számára nem biztos, hogy hasznosak lehetünk, és a nagy visszatekintés: hasznosak voltunk egyáltalán? Létünk hagyott nyomot a múltban? Ennyi volt az egész? Szóval… lehet az egész szervezetet megpróbáló változások sorozatában mentálisan, pszichésen, fizikailag mindig topon lenni? Közben változnak a körülöttünk lévő emberek, az emberi kapcsolataink, változik az életünkben preferált lista sorrendje, átalakul a környezetünk, a társadalmunk, a gazdaságunk, ahogy most egy szempillantás alatt az egész világ megváltozott körülöttünk. Tudunk-e haladni a változásokkal? – ez a legpontosabb mércéje a lelki állapotunknak, a mentális státuszunknak.
A mentális státusz felmérése szakember, klinikai pszichológus, vagy pszichiáter feladata. Megbízható, valid, objektív és kvalifikálható teszteken, az érzékeny, professzionális figyelemmel vezetett interjún, a normalitás kritériumai mentén való értékelésen kívül igen nagy jelentősége van az elme- vagy lélekgyógyász készségének, tapasztalatának, személyiségének, szakértelmének és szakmai elköteleződésének. Az internet világában gyakran tapasztalom, hogy a páciensek női magazinokból kölcsönzött, rosszul értelmezett pszichológiai ismeretekkel, diagnózisokkal dobálóznak. „A férjem nárcisztikus, én pedig empata vagyok.”. Nagy hiba ítélkezni, stigmát égetni másokba. Máskor szomorúan figyelem, hogy próbálja egy család, vagy egy személy a szenvedését, félelmeit, szükségleteit rejtegetni nemcsak a világ, de maga előtt is.
A mentális státusz érzelmi, hangulati, viselkedés- és magatartásbeli állapotot tükröz, és a beszéd tartalmi és formai elemei sokszor visszatükrözik ezt. Igen színes és széles tárháza van a megbillent lelki egészségnek. Léteznek nagy kórképek, tünetekkel jól körülírható mentális betegségek, diagnózisok, (schizophrenia, bipoláris hangulatzavar, depresszió, stb.), amiket szakember diagnosztizál. Ám sokszor lappangva, burkoltan, észrevétlenül, fel nem ismerve mi is szenvedhetünk lelki tünetektől. Reménytelenség, üresség, bűntudat érzése, alvászavar, a szexuális vágy csökkenése, gyakori konfliktusok, döntésképtelenség, kilátástalanság, túlérzékenység, vagy a barátoktól, családtagoktól való eltávolodás, a teljesítmény csökkenése, félelemérzés a félelem tárgya nélkül, a vágyak, célok, a lelkesedés, az érdeklődés hiánya, mások megítélése… Végeláthatatlanul hosszú listát lehetne írni azokról a tünetekről, melyek arra utalnak, nem vagyunk jól, támogatásra lenne szükségünk.
Sokszor az is segítség, ha tisztában vagyunk azzal, mi és miért történik bennünk. A lélektani ismeretek, a pszicho-edukáció nagy segítség nemcsak önmagunk megítélésében, önismeretünkben, de a világ felfedezésében, mások elfogadásában, a változások befogadásában. A „MINDENKI” célja, hogy belássuk, van esély a mentális betegségek teljes gyógyulására. A pszicho- és gyógyszerterápián túl a közösség, a környezet is nagy segítséget nyújthat. Minden betegségre jellemző az ördögi kör. A tünetek elidegenítik a beteget a többi embertől és ez a távolság tovább erősíti a tünetek által generált magányt, egyedüllétet. Ha ezt az ördögi kört elvágjuk, akár a MINDENKI által megosztott lélektani ismeretekkel, közösségi események szervezésével, ha ellenállunk a sztereotípiákra épülő megbélyegzésnek, ha szervezünk, részt veszünk olyan eseményeken, melyek segítik a lelki betegséggel küzdők bevonását a mindennapjainkba, jó élhetünk így, ÖSSZEZÁRVA A FÖLDÖN.
Illusztráció: Fazekas Hanna-Dóra
Ha weboldalunk témáit a továbbiakban is szívesen olvasná, kérjük kövesse Támogatóként is oldalunkat.
Itt jelentkezhet: https://mindenki.eu/tamogatoi-kor/
Köszönjük! Beszéljünk róla, vigyük hírül közösen!
