A tökéletességre való törekvés az egyik motorja a kényszeres viselkedésnek, a kényszergondolatoknak. De létezik-e tökéletes ember, tökéletes kapcsolat, tökéletes szépség, tökéletes világ? Érdemes-e a hibátlan társat keresni? A kifogástalan társaságra vágyni? A példás pszichológiai szerepekben tetszelegni? A kitűnő eredményekért küzdeni? Az eszményi, ideális, tökéletes, perfekt utat járni? Nem. A tökéletes szépség nem definiálható. A test az idővel megöregszik és elveszti vonzerejét. A makulátlan lélek csak a fantáziában érték. A kifogástalan karakter a mesék világának dichotóm gondolkodásában képviseli a jót, a tündérit. Éppen ezért érdemes elfogadnunk megváltoztathatatlan adottságainkat és a világot. Érdemes beletörődnünk egészségünk törékenységébe. Jó, ha képesek vagyunk elfogadni a világ nem mindig nekünk kedvező oldalát is. A szomorúság természetes. A lelki fájdalom tolerálható. A kényszeres emberek tüneteikkel a kifogásolhatatlant, a tökéleteset hajszolják. Az asztalon tárolt tárgyaikat addig igazgatják katonás rendbe, míg azok mértani pontossággal tükrözik vissza a vágyott világot. Életükben a szimmetriát szeretik, az otthonukban pedig azt a rendet, melyet ők szolgálhatnak. A testi tisztaság is szimbolikus és nem az egészség megőrzésére való. Bár valamennyien szeretjük az egyensúlyt, a rendezett életet, de a kényszeres és a normális életvezetés között a lényegi különbség, hogy mennyi időt fordít valaki a megváltoztathatatlan szokásaira.
Szy Katalin felnőtt klinikai szakpszichológus, író
Amennyiben Ön magára ismer, vagy hasonló problémával küzd, kérjük forduljon szakemberhez segítségért!
Ha weboldalunk témáit a továbbiakban is szívesen olvasná, kérjük kövesse Támogatóként is oldalunkat.
Itt jelentkezhet: https://mindenki.eu/tamogatoi-kor/
Köszönjük! Beszéljünk róla, vigyük hírül közösen!
