A kényszerbetegség diagnózisának felállításakor fontos belegondolnunk abba, hogy minden ember életében a rítusok, szokások a testi és lelki egészség védelmét szolgálják. A mindennapi tisztálkodás, rutin étkezés, az ismétlődő események, az életvezetésben kialakított ritmus, rend, fegyelem a lelki egészség bástyája. A pszichénk szokásokon billeg, táncol és egyensúlyoz. Ha felborul a rend, sokszor felborul a lelki egyensúly is. A kényszerbeteg is a bizonytalanságát próbálja helyrehozni a túlzásba vitt, repetitív cselekvésekkel, szokásokkal, gondolatokkal, ám ezek még átmenetileg sem állítják helyre a pszichés stabilitást, hiszen a szokásokra fordított idő ellehetetleníti a normál életet, a megfelelő életminőséget, mely további félelmet, szorongást generál, és ezt kizárólag a kényszercselekvéssel és kényszergondolatokkal tudja enyhíteni. Ez az ördögi kör, melyet önerőből nagyon nehéz megszakítani. Az nehezíti a kényszertünetektől szenvedők életét, gyógyulását, hogy a mindennapjaikat eluraló szokásaikat szégyenletesnek élik meg. Ezeket feltárni nem merik, megérteni képtelenek. A tökéletes nyugalomért folytatott kétségbeesett harc olyan, mint kardozni a széllel. A rejtőzködő, a szégyennel teli, a megítéléstől félő, a megvetéstől rettegő kényszeres ember olyan páncélt húz magára, mely nemcsak másoktól, de az élet élvezetétől, és saját magától is megvédi őt.
Szy Katalin felnőtt klinikai szakpszichológus, író
Amennyiben Ön magára ismer, vagy hasonló problémával küzd, kérjük forduljon szakemberhez segítségért!
Ha weboldalunk témáit a továbbiakban is szívesen olvasná, kérjük kövesse Támogatóként is oldalunkat.
Itt jelentkezhet: https://mindenki.eu/tamogatoi-kor/
Köszönjük! Beszéljünk róla, vigyük hírül közösen!
