Sokan a magányuktól szenvednek, akik felkeresnek egy pszichológust. Ám legtöbbször nem is krónikus egyedüllétre panaszkodik a páciens, inkább depresszióra, szorongásos tünetekre, előfordul, hogy a páciens a környezetében csalódott, vagy krízissel küzd. Ha párkapcsolatban él, szexuális zavarról számol be, vagy éppen orvostól orvosig jár, és testi panaszai mögött betegséget keres magának. Pedig a baja az, hogy a környezete egyáltalán nem érti, senki nem kíváncsi rá, vagy retteg az emberektől, az ítéleteiktől, kritikáiktól.
A pszichológussal való találkozás legelső terápiás hatása az, hogy a szakemberrel kialakított kapcsolat maga is oldja a magányt. A megfelelő páciens-terapeuta kapcsolat kialakulása után fel kell tárnunk és meg kell értenünk a páciens lelki egyedüllétének hátterét, sajátosságait, jellegzetességét, egyediségét. Például létezik tanult magány, amikor a zárkózott szülők létét leutánozza a gyerek. A fiatalnak a kiszolgáltatottság érzése abból is fakadhat, hogy a szülők nem szolgálták ki az érzelmi igényeit. Gondozták, irányították, de nem figyeltek érzelmi szükségleteire, vágyaira, nem értették meg törekvéseit, és nem figyeltek megfelelően a hangulati, magatartásbéli, vagy emocionális jelzéseire. Az ilyen gyerek felnőttként sem tudja érvényesíteni és kielégíteni belső igényeit. Vagy megszeppen a többi embertől, vagy megutálja őket. Mindkét út egyenlő a magánnyal.
Ne gondoljuk azonban, hogy csakis az elhanyagolt gyermek válik magányossá. A túlvédett, mindentől és mindenkitől féltve óvott gyermek is egyedül érezheti magát a kortársai között kiskorúként, de később felnőttként is a nagyvilágban.
Szy Katalin felnőtt klinikai szakpszichológus, író
Amennyiben Ön magára ismer, vagy hasonló problémával küzd, kérjük forduljon szakemberhez segítségért!
Ha weboldalunk témáit a továbbiakban is szívesen olvasná, kérjük kövesse Támogatóként is oldalunkat.
Itt jelentkezhet: https://mindenki.eu/tamogatoi-kor/
Köszönjük! Beszéljünk róla, vigyük hírül közösen!
