Tényleg jóval gyakoribb az ADHD a gyerekek és a felnőttek között, mint a korábbi évtizedekben volt? Mi lehet ennek az oka? A családok megváltozott életmódja, szerepe a gyerek életében? Vagy az iskolai rendszer megváltozása? Az iskolában átalakult jogok? Vagy a társadalom, a világ, a 2020-as évek globális krízise? Bármi is a háttere, az biztos, hogy a gyerekekkel szembeni tolerancia, a békés, játékos, felszabadult, önfeledt gyermekkor, a gyerekeket ért információ mennyisége, minősége, a családi keretek, kötelékek, az oktatás rendszere megváltozott. Bár a gyerek nem tehet róla, mégis többször szenved és rajta csattan az ostor, ha ADHD-s lett. Élénksége, figyelmetlensége, szétszórtsága, türelmetlensége nagy odaadást igényel. Néha könnyebb egy diagnózissal letudni, hogy a gyerek nem az elvárt módon működik, pedig ő a család és a társadalom legkiszolgáltatottabb tagja, és mindig a környezete tükörképe. Még akkor is, ha az ADHD egy fejlődésneurológiai probléma, ami azt jelenti, hogy az ADHD egy érési csúszás, a következménytünetei pedig spontán módon is javulhatnak. Az ADHD kinőhető. Kényszeresen keressük a normalitást? Az álmodozóbb, a figyelmetlenebb, nehezen koncentráló, zizegő, lábaival harangozó, élénk rosszcsont miatt nem kell aggódni, ha türelemmel, belátással, odafigyeléssel átvészeli a szülő, a pedagógus az érési folyamat eltérő útját, és nem engedi, hogy felnőttkorban egy halom következménytünet tegye pokollá, szélmalomharccá az ADHD-s gyerek és a család életét.
Szy Katalin felnőtt klinikai szakpszichológus, író
Amennyiben Ön magára ismer, vagy hasonló problémával küzd, kérjük forduljon szakemberhez segítségért!
Ha weboldalunk témáit a továbbiakban is szívesen olvasná, kérjük kövesse Támogatóként is oldalunkat.
Itt jelentkezhet: https://mindenki.eu/tamogatoi-kor/
Köszönjük! Beszéljünk róla, vigyük hírül közösen!
