A tic (akaratlan izommozgás) leggyakrabban a pubertáskorban jelenik meg. Ez lehet a szemrés akaratlan összeszorítása, az arc, a váll, a felsőtest izomzatának változó intenzitású rángása, de létezik vokális tic is: például krákogás, köhögés, fújtatás. Ahogyan a legtöbb pszichológiai probléma hátterében, így a tic mögött is feldolgozatlan, elfojtott, tudattalan lelki konfliktus állhat. A tic, azaz egy ritmusosan ismétlődő értelmezhetetlen gesztus, mozdulat arról árulkodik, hogy a gyerek kifejezni kívánt örömét, reakcióját, akaratát a szülői szabály, nevelés, tiltás, büntetés megtöri. A tic a nyugtalanság tünete. Ha a szülő észleli a tünetet, nem kell azonnal pszichológushoz fordulnia. Megfigyeléssel érdemes a tartalmát értelmezni: vajon mit fejez ki a repetitív izommozgás, izomrándulás, a beszédből vagy hallgatásból kikandikáló, oda nem illő hang? Mi történhet az óvodai, iskolai közösségben? Van-e feszültség, életmódbeli változás, konfliktus a családban? Ha sikerül detektálni bármilyen káros hatást, ami a gyereket terhelheti, érdemes kiiktatni ezt, mert a tic magától megszűnhet. Nagyon fontos azonban az, hogy nem szabad a gyereket figyelmeztetni erre, és tilos ezeket a „zavaró” kis jelzéseket letiltani, büntetni.
Szy Katalin felnőtt klinikai szakpszichológus, író
Amennyiben Ön magára ismer, vagy hasonló problémával küzd, kérjük forduljon szakemberhez segítségért!
Ha weboldalunk témáit a továbbiakban is szívesen olvasná, kérjük kövesse Támogatóként is oldalunkat.
Itt jelentkezhet: https://mindenki.eu/tamogatoi-kor/
Köszönjük! Beszéljünk róla, vigyük hírül közösen!
