Nagy különbség van a szorongás és a félelem között. A köztudatban mégis a két fogalom összemosódik. A félelem kellemetlen, konkrét, ijesztő, fenyegető helyzetre vagy ismeretlen dologra irányul. Félünk a fogorvostól, nem félünk a farkastól, parázunk oltás előtt, megrettenünk horrorfilm közben, majrézunk vizsgák előtt, feszengünk egy állásinterjún, izgulunk az első randin. A szimpatikus idegrendszer vészreakciót indít be, hogy megküzdjünk a feladattal: felgyorsítja a szívverést, mely a vázizomzatba több vért pumpál. A pupilla kitágul, hogy pontosan lássuk, érzékeljük a veszélyt. A szapora légzés több oxigént juttat a szervezetbe. Megemelkedik a vércukorszint, mely energizálja a testünket. Ám ha túlvagyunk a foghúzáson, megkaptuk az injekciót, megtudjuk, ki bújik meg a gonosz álarca mögött és a főhős megmenekül, ha miénk a munka, ha túléltük a második randit is, akkor szervezetünk lecsendesedik: szívünk lelassul, légzésünk egyenletessé válik, izmaink ellazulnak… megnyugszunk.
Ha valaki szorong, nincs ilyen átlátható ok-okozati összefüggés a félelem érzése és a félelem tárgya között. A szimpatikus idegrendszer beindul veszélyhelyzet nélkül, nyugalomban, hirtelen, indokolatlanul. Ésszerűtlen, logikátlan rettegést kelthet eddig megszokott tárgy, szituáció, vagy egyszerűen csak a létezés furcsának tűnő érzése.
A szorongás szabadon lebegő félelem. Olyan tudattalan konfliktusok miatt kialakult rémület, melyet nem látunk tisztán, mellyel nincs lehetőségünk, eszközünk, képességünk egyedül megküzdeni, így ez a fel nem ismert aggodalom derült égből villámként csaphat le ránk egy hídon, közlekedési dugókban, pénztárnál, tömegben, vagy éjjel, álmunkból felriasztva minket.
Jó, ha mindenki tudja, hogy a szorongás nem a gyengeség, vagy az alkalmatlanság tünete. A szorongás vészhelyzetekre adott válasz, tudattalan belső konfliktusok jelzője. Olyan a léleknek, mint testnek a láz. Kellemetlenné teszi a közérzetünket, hogy figyelmünket egy „lelki gyulladásra”, egy tudattalan konfliktus megoldására irányítsa.
A személyiségfejlődésünket szolgálja, hiszen akár életszakaszok váltása között megjelenve átsegíthet minket kríziseken.
Van valaki, aki ne ismerné a szorongás természetét? Kizárt, hiszen születésünk pillanatától egészen a halálunkig különböző mértékben és formában megjelenik, hogy új megoldásokat, lehetőségeket adjon a kezünkbe a boldogulásunkhoz.
Szy Katalin felnőtt klinikai szakpszichológus, író tollából
Amennyiben Ön magára ismer, vagy hasonló problémával küzd, kérjük forduljon szakemberhez segítségért!
Ha weboldalunk témáit a továbbiakban is szívesen olvasná, kérjük kövesse Támogatóként is oldalunkat.
Itt jelentkezhet: https://mindenki.eu/tamogatoi-kor/
Köszönjük! Beszéljünk róla, vigyük hírül közösen!
