A kényszeres személy pszichoterápiájában nehezen, de mindig felfedezhető gyermekkori élmény a szülők iránt érzett bizalmatlanság. Sokszor felbukkan a pandémia óta „nyunyókának” becézett átmeneti tárgy emléke is, mely egy bekoszosodott, megkopott, agyonsimogatott, szétölelgetett plüssállat, egy lukacsosra tapogatott pelenka, egy sokat használt párna csücske, vagy anya kiselejtezett hálóinge. A Winnicott által definiált „átmeneti tárgy” a gyerek életében az intim kapcsolatot helyettesíti. Az anyát pótolja. A kényszertünetektől szenvedő felnőtt életében a szeretett személy elvesztésétől való rettegés lesz a tünetek kialakításának mozgatórugója. Az a gyerekkorban megtapasztalt fájdalmas élmény, hogy az anya jelenléte, figyelme, érzelmi rezonanciája kiszámíthatatlan volt számára, arra tanította meg a kényszerest, hogy kerülje az intim kapcsolatokat. Az intimitás (a szeretet, a szerelem) a legfélelmetesebb dolog a világon számára, mert az veszteségélményt, fájdalmat okozhat, így mindenképpen elkerülendő.
Érdemes szülőként mélyebben utánajárni, miért baj az, ha a gyermek rituális viszonyba kerül egy plüss vízilóval, egy párna csücskével, egy takaró rojtjával, ha az „átmeneti tárgy” elvétele szorongást, míg közelsége nyugalmat ad számára. Ha a „nyunyókájáról” nehezen leszokó kisiskolás később eltúlzott elvárással viszonyul a teljesítményéhez, ha a tökéletességre való törekvés a tanulmányait megnehezíti, tinédzserként pedig hipochondriás félelmek és panaszok gyötrik – fennáll a veszélye a kényszerbetegség kialakulásának.
Szy Katalin felnőtt klinikai szakpszichológus, író
Amennyiben Ön magára ismer, vagy hasonló problémával küzd, kérjük forduljon szakemberhez segítségért!
Ha weboldalunk témáit a továbbiakban is szívesen olvasná, kérjük kövesse Támogatóként is oldalunkat.
Itt jelentkezhet: https://mindenki.eu/tamogatoi-kor/
Köszönjük! Beszéljünk róla, vigyük hírül közösen!
