Első, reménytelen, plátói, viszonzatlan, bolond, őrült, vak, romantikus, viharos, szalmaláng, hamis, igaz, kései, sőt halálos szerelem is létezik, amibe ugyan biológailag nem, de lelkileg belehalunk, akár többször is az életben.
Ha kívülállóként figyeljük a szerelmest, megállapíthatjuk, hogy gondolkodása, érzelemvilága, viselkedése, hangulata eltér a korábban megszokottól, sőt, akár azt is kijelenthetjük, hogy eltér a normálistól. Talán néha kóros formát is ölthet, de biztos, hogy átmenet az egészséges és beteg lelkiállapot között. Ferenczy beszűkült tudatállapotként írta le a világ legszebb, leggyötrőbb, legvágyottabb lelkiállapotát. Szerelemről szólnak filmek, regények, képzőművészeti alkotások, zenei alkotások, de még a történelem mozgatórugójaként is megjelenik egy-egy szerelmi történet, ami beleépül a világ sorsának alakulásába.
Ahány ember, ahány személyiség, ahány kötődési minta, ahány találkozás, annyi szerelem létezik. Ha ismétlődik a szerelmi kapcsolatokban megélt konfliktus, ha „mindig ugyanígy járok”, „már megint ez történt velem”, „minden férfi/nő egyforma” érzések ismétlődnek, nem biztos, hogy a szerelmi kapcsolatban, sokkal inkább magunkban van a hiba.
A folytatás előtt hallgassátok meg a BIZOTTSÁG: Szerelem című koros, kóros, de örökkön örökké aktuális dalát!
Szerelemmel keveset foglalkozik a szakirodalom. Elsősorban a művészet tárgya és inspirálója az a pazar, vagy akár őrjítő lelkiállapot, ami felolvasztja a személyiség szokásait, megváltoztatja a normákat, az értékrendet, alterálja a viselkedést. Még a legracionálisabb embert is képes az illúziók, ábrándok, fantáziák rabjává tenni, és a legstabilabb embert is képes elragadni a valóságtól. A szerelmes, ha az imádottjával van, kéjes örömöt érez, távollétének minden pillanata kínzó, égető, fojtogató magányt, szorongást jelent. A szerelmes a szerelme tárgyát tökéletesnek látja, testi, szellemi, érzelmi, erkölcsi hiányait észre nem veszi. A szerelemben a féltékenység természetes, sőt, kötelező, hisz a szerelmes nem tűr riválist.
A szerelmes nyelvezete, prozódiája (hangmagasság, tónus, hangszín) mondhatjuk, eltorzul. Édes, negédes, gügyögő hangvétel, a becenevek kifogyhatatlan tárháza kívülállóknak akár nevetséges is lehet.
Butafókabébi, tündérpocokrózsavirág, nyuszóbogárhercegnő… ezeket a becéző szavakat szerelmesek szájából hallottam és lejegyeztem. Talán Magadra ismersz? Ha van kedved, egészítsd ki a „becéző szavak gyűjteményét”?
Szy Katalin felnőtt klinikai szakpszichológus, író tollából
Amennyiben Ön magára ismer, vagy hasonló problémával küzd, kérjük forduljon szakemberhez segítségért!
Ha weboldalunk témáit a továbbiakban is szívesen olvasná, kérjük kövesse Támogatóként is oldalunkat.
Itt jelentkezhet: https://mindenki.eu/tamogatoi-kor/
Köszönjük! Beszéljünk róla, vigyük hírül közösen!
