Végy egy csipetnyi szeretetet. Fűszerezd meg szexuális vonzalommal, szenvedéllyel, kötődéssel, szimpátiával, és az azonosság érzésével. Miért vágyunk a szerelemre? Miért hajszoljuk? Keressük? Mert a személyiség teljes energiáját mozgósítja. Konstruktívvá tesz. Kedvez a képzelőerőnek, ezért a művészek tápláléka. A mindennapi szürke élményeket átszínezi. Mivel a szerelmünktől pozitív visszacsatolást kapunk külsőnkre, megnyilvánulásainkra, így az önismeret inspirálója. A szerelem unalomgyilkos. Nagy haszna, hogy elvonja az emocionális energiát és segít leválni a szülőkről. Lazít a merev viselkedésmintákon.
Vajon van örök szerelem? Szerencsére minden szerelem örök szerelemnek indul. Másfél év, míg a személyiség elemeinek csereberéje megtörténik. Azután elválik, hogy az elköteleződés, a bizalom, a közös érdeklődés, a hasonló igények, az összehangolt vágyak, az érzelmi transzparencia összeköti-e két ember életét.
Vannak helyzetek, amikor könnyebb szerelembe esni. Filmjelentbe illő kép, amikor összeütközik két autó. A fékcsikorgás, a leszálló por és a nagy ijedelem után a férfi és a női sofőr egymásra néz, és innen egyenes út vezet a szerelemhez. Nem írói fantázia ez. A magas arousal szint, az izgalom megsokszorozza a szerelembe esés lehetőségének statisztikai értékét, ugyanúgy, ahogyan a Stockholm-szindróma is. Mindkét esetben a magas érzelmi alapjárathoz már nem kell sok trigger, hogy beinduljon a vonzalom.
A szerelem mértéke az előtte való hiány mércéje. Aki sokat nélkülözte a fene nagy érzést, könnyebben húzza rá a legelső „jöttmentre” a várakozás ideje alatt felerősödött szükségleteit és vágyait. Az igényekkel felruházott szerelmi tárgyról aztán hamar kiderül, hogy teljesen más, mint „aminek mutatta magát”. Pedig szegény semmit sem változott, csak lecsúszott róla a királyfi palástja. Ez a szerelem projekció, ami könnyen vezet csalódáshoz.
Sokszor kiveri a biztosítékot a családban, ha nagypapa szerelmes, vagy ha nagyi „meghülyül”. Gügyög, elpirul, és randira készülődik. Pedig a kései szerelem a legszebb szerelmek közé tartozik. Lecsendesedik a testiség, nincs már családdal szembeni felelősség érzése, nincs karrier, nincs gyűjtögetés. Együtt a természetben a semmi felé összekapaszkodva létezni az összeszedett érzelmi, szellemi, intellektuális kincsekkel emeltebb életérzést ad.
Szy Katalin felnőtt klinikai szakpszichológus, író tollából
Amennyiben Ön magára ismer, vagy hasonló problémával küzd, kérjük forduljon szakemberhez segítségért!
Ha weboldalunk témáit a továbbiakban is szívesen olvasná, kérjük kövesse Támogatóként is oldalunkat.
Itt jelentkezhet: https://mindenki.eu/tamogatoi-kor/
Köszönjük! Beszéljünk róla, vigyük hírül közösen!
