Megszoktuk, hogy a betegségre gyógyszer kell. Milyen meglepő helyzet lenne, ha az orvos egy vizit után azt mondaná a betegnek és a hozzátartozónak, és ezután ennek szigorú betartására kötelezné őket: „felírom, hogy a gyerekkel minden este beszélgessen a szülő”, vagy „heti háromszor látogassák meg a nagymamát”, esetleg „minden hónap első péntekén menjen el egy közösségi programra”, vagy „masszírozza a házastársa lábát a sorozatok nézése közben”. Megdöbbennénk. Pedig a társadalmi összetartozás a feltétele az egészségesen fejlődő léleknek és ennek következményeként a testi egészségnek is. Egyre szaporodó rákos és egyéb testi, a megnövekedett lelki betegségek hallatán összeszorul a szívünk, magunkat féltjük, megdöbbenünk, szorongunk. Környezeti ártalmakról beszélünk. A környezet fenntarthatósága mellett a lelkivilágunk fenntarthatósága a saját felelősségünk! A sokat emlegetett önazonosság, öntudat, énkép, önbizalom egy kiegyensúlyozott környezetben fejlődik harmonikusan. A gyökerek elvesztése – és ez lehet a családi, emberi kapcsolatok eltorzulása, a munkahelyi közösségek lélektelensége, társadalmi csoportok, hagyomány, vallás, rituálék elhagyása – veszélyes dolog. Szeresd a családodat, a barátaidat, szeresd az EMBERT, hogy magadat is szerethesd!
Szy Katalin felnőtt klinikai szakpszichológus, író
Amennyiben Ön magára ismer, vagy hasonló problémával küzd, kérjük forduljon szakemberhez segítségért!
Ha weboldalunk témáit a továbbiakban is szívesen olvasná, kérjük kövesse Támogatóként is oldalunkat.
Itt jelentkezhet: https://mindenki.eu/tamogatoi-kor/
Köszönjük! Beszéljünk róla, vigyük hírül közösen!
