Sokszor abba a hibába esünk, hogy a pszichológia szemüvegén keresztül mindig a hiányt, a természetellenest, a félelmetest, a problémát nézzük és nagyítjuk fel. Pedig az életünk születésünk pillanatától meglepetések, szorongató elvárások, félelmetes ismeretlenek, nehézségek, krízisek egymásutánja. Ez természetes. Ez normális. Ez elfogadható. A baj az, ha nem tudjuk természetesen kezelni a bánatot, a szomorúságot, ha megijedünk a kapcsolati nehézségektől, a házasság érzelmi hullámaitól, a megszokástól, a változástól, mindentől, amit nem tarthatunk kontroll alatt, amit el kell engednünk. A tökéletességre vágyunk, arra törekszünk, ám az eszményi lét nem létezik. Jobb megismerni, szembesülni, elfogadóan kezelni azt, hogy Anx és Anxilla és bármely szerelmes-, házaspár kapcsolata egy életen át tartó, krízisek megoldására irányuló törekvések sorozata. Sokakat ez a félelem tart vissza attól, hogy elköteleződjön valaki mellett.
Az elköteleződés egy lényeges lélektani fogalom. Gyerekkori traumák, az anya-gyermek kapcsolat alapját jelentő ősbizalom hiánya, infantilis, éretlen személyiség, rossz élmények feldolgozásának a képtelensége tartja fenn azt az aggodalmat, hogy még a szeretet, a szerelem, a szenvedély sem elég ahhoz, hogy valaki végleg összeolvadjon, egyesüljön a másikkal.
Érdekel, hogy mi töri meg egyesek kedvét, hogy érzelmileg, intellektuálisan, gazdaságilag, papíron, testben-lélekben eggyé válva egy életen át képes legyen szeretni egyetlen személyt? Kövesd az ANXIMETER-t!
Szy Katalin felnőtt klinikai szakpszichológus, író
Amennyiben Ön magára ismer, vagy hasonló problémával küzd, kérjük forduljon szakemberhez segítségért!
Ha weboldalunk témáit a továbbiakban is szívesen olvasná, kérjük kövesse Támogatóként is oldalunkat.
Itt jelentkezhet: https://mindenki.eu/tamogatoi-kor/
Köszönjük! Beszéljünk róla, vigyük hírül közösen!