Hány szülő szenved attól, hogy a gyermekének más partnert remélt, mint akibe a fiatal beleszeretett? Azonban minél inkább kifejezi az apa, vagy az anya a véleményét erről, minél jobban rávilágít gyermeke szerelemének hibáira, vagy esetleg el is tiltja tőle, annál erősebbé válik a szerelmesek köteléke és szövetsége. Talán éppen ezért a törvényszerűségért lett a Shakespeare Montague és Capulet gyerekek szerelmi története örök-népszerű, amit a pszichológia egy speciális érzelmi jelenségként ír le, és nem véletlenül Rómeó és Júlia effektusnak nevezett el.
A szülő sokszor azért nem látja reálisan utódja értékeit, mert saját egojának meghosszabításaként egy romantikusabb, teljesebb, nagyvonalúbb és sikeresebb életet szánt neki, mint amit ő megteremtett magának.
Talán saját magát, vagy házastársát látja a gyermeke partnerébe, s az ördögi kör, hogy a szülők sorsát megismétli majd, akár tudattalanul is nagy ellenállást, félelmet, kétségbeesést válthat ki.
De a legérdekesebb ambivalencia a szerelmesek és a szülők feszültségében az, hogy a szerelem át tudja emelni a szerelmesek érzelmeit a szülőkről, és így a szülőről leválni készülő életkezdő ki tudja alakítani az érzelmi autonómiáját (önállóságát), saját érzelmi térképét. Bármennyire kívánja apa, és anya, hogy a gyerek boldog legyen, ez a boldogság azzal jár, hogy róluk leválik majd. És akkor ottmarad a megkopott emberi kapcsolat feladat nélkül. Az élet egyik legmélyebb krízise az üres fészek szindróma, így a szerelmes gyerek akár a szülők házasságát úgy hagyja maga mögött, mintha távozásával egy bombazsinórt is meggyújtott volna.
Tényleg édes a tiltott gyümölcs?
A titkolózás magas frusztrációja emeli az izgalmi szintet, így, ha a szülő kontroll alatt kívánja tartani gyermeke életét, „kalanddá” válik a szülő átejtése. A titkos, cinkossággal járó affér olyan felfokozott érzelmi állapot, ami még inkább összeköt szerelmeseket.
Az erőszakos szülői nyomás ellenállást vált ki, ahogy a gyermekkor különböző szakaszában, például a dackorszakban is, amikor a gyerek az önállóságot, és a függetlenséget gyakorolja. Természetes, hogy az elkésett, már torz korlátozás reflexszerűen dacot eredményez a gyerekben, és a „megtiltom” szó még inkább a szerelme karjába löki őt.
A felnőtté válás, az önállóság keresése, az egyéniség kialakítása, a nemi infrastruktúra kiteljesedése, és az első szerelem ideje egybeesik. Ha a szülő tilt, nevel, a fiatal ezt már csak akkor tűri, ha szülőkhöz való viszonyulása, érzelmi köteléke kórosan szoros. A már nem gyerek, még nem felnőtt fiatalnak meg kell tanulnia a saját bőrén azt, hogy a boldogságáért maga felelős. Az ehhez vezető úton csalódhat, tanulhat (a saját, nem a szülő hibáiból), átléphet határokat, megszeghet szabályokat, hogy kialakítsa belső meggyőződését, megfogalmazza szükségleteit, vágyait, amely mentén partnert keres és talál.
Szy Katalin felnőtt klinikai szakpszichológus, író tollából
Amennyiben Ön magára ismer, vagy hasonló problémával küzd, kérjük forduljon szakemberhez segítségért!
Ha weboldalunk témáit a továbbiakban is szívesen olvasná, kérjük kövesse Támogatóként is oldalunkat.
Itt jelentkezhet: https://mindenki.eu/tamogatoi-kor/
Köszönjük! Beszéljünk róla, vigyük hírül közösen!
