Óvodás korban gyakori konfliktus, hogy a gyerek nem akar sziesztázni. Nem érdemes őt kötelezni az alvásra. A gyermek szükségleteit a szülőnek és a nevelőnek, az óvónőknek ismernie kell, és ahhoz kell igazítaniuk a gyerek napirendjét. Az alvásigény objektivizálható tény: az ébredés és a délutáni éberségi szint összehasonlításával megállapítható, hogy a gyerek kialudta-e magát. A fáradtságnak jól látható testi, viselkedésbeli, hangulati és szellemi jelei vannak. Ha a gyerek nem nyűgös, tud figyelni, jól koncentrál a feladatokra, vidáman játszik, jól eszik, akkor is, ha nem alszik, akkor a délutáni alvás ne legyen kötelező! A gyerek nem neveletlen vagy rossz, csak éppen kisebb az alvásigénye, mint más kortársának. Sok felnőtt traumatizált attól a banális dologtól, hogy éveken át az óvodában délutáni alvásra kötelezték őt,így az óvodai játszótársaktól és a játéktól is elment a kedve. Az óvoda (visszaemlékezéseiben) mumussá vált, felnőtt korban pedig kísértetként jött elő az elviselhetetlen egy óra, amit a pajtásai mellett a semmittevés kényszere alatt tehetetlenül töltött el. A legtöbb gyereknél öt-, hatéves korra szűnik meg a nappali alvás igénye.
Szy Katalin felnőtt klinikai szakpszichológus, író
Amennyiben Ön magára ismer, vagy hasonló problémával küzd, kérjük forduljon szakemberhez segítségért!
Ha weboldalunk témáit a továbbiakban is szívesen olvasná, kérjük kövesse Támogatóként is oldalunkat.
Itt jelentkezhet: https://mindenki.eu/tamogatoi-kor/
Köszönjük! Beszéljünk róla, vigyük hírül közösen!
