Az időt az emberi elme szülte és egész életünket meghatározza. Az idő múlásának észlelése, az idő hasznos eltöltése, az időtlenség élményének eufóriája, a „horror vacui”, az üresség érzésének vákuuma, a mai ember örökös határideje, a fiatalság megőrzésére irányuló kétségbeesett harc, a végtelenség szorongató fogalma mind-mind az idő kérdése. Orvoslásban, pszichológiai kórképekben is megjelenik az időfaktor.
Aki feleslegesnek éli meg az időt, aki eltékozolja, az agyonüti nemcsak a perceket, órákat, de az életét is.
Mindenkinek és minden korszakban másképpen ketyeg az idő. A lelki egészség kérdése is függ az idő kezelésének módjától. Az identitásunk egyenlő az idő megfelelő szervezésével. Egy életben a kontinuitás, azaz a folytonosság szükségszerű a kiteljesedéshez. Egy kapcsolat, egy szakma, egy hivatás, egy szenvedély kibontakozásához kell az idő íve. A megfelelő időgazdálkodás kontrollt jelent az életünk, a környezetünk felett, ami nyugalmat, kiegyensúlyozott lelkiállapotot eredményez. Az idő a rítusok alapja. Az évfordulók, ünnepek, a megemlékezések, időhöz köthető szokások, élmények nagyon fontosak. Kapaszkodót, pihenőt jelentenek a hömpölygő, megállíthatatlanul zajló években. A pszichoterápia is az időre támaszkodik. Egy terápiás óra 50 perc. Ebbe a páciensnek bele kell illesztenie a mondanivalóját, panaszát, igényét. A pszichoterápia elsődleges hatása is az időnek köszönhető. A bennünk zajló szubjektív érzések verbalizálva objektív tartalommá válnak és belekerülnek az idő gyógyító hatással bíró rendszerébe. A lelki betegségek is az időhöz köthetők. A szorongás, a „horror vacui” az időtlenség kínzó félelme a semmitől. A depressziós ideje lelassul, megáll. A mániásé felgyorsul és kevésnek tűnik. A kényszeres túl feszesen kezeli. A paranoiás a jövőtől retteg. Aki a múltban él, az elveszti a jelen élményét. Aki a jövőben vár valamire, az nagyot csalódik majd, mert ahogy megérkezik a jövő, máris jelen lesz, és az örömképesség, a lehetőség semmit nem változik a mostban. Az idő egyenlő az élettel. Az idő vége egyenlő a halállal.
Éppen ezért ne pazarold! Ne engedd, hogy értelmetlenül átrohanjon a fejed felett! Bánj vele jól, szervezd tudatosan, strukturáld, és legfőképpen élvezd!
Szy Katalin felnőtt klinikai szakpszichológus, író
Amennyiben Ön magára ismer, vagy hasonló problémával küzd, kérjük forduljon szakemberhez segítségért!
Ha weboldalunk témáit a továbbiakban is szívesen olvasná, kérjük kövesse Támogatóként is oldalunkat.
Itt jelentkezhet: https://mindenki.eu/tamogatoi-kor/
Köszönjük! Beszéljünk róla, vigyük hírül közösen!
