Gyászban a világ üressé válik, lelkünk pedig tele van elviselhetetlen fájdalommal, kétségekkel, bűntudattal, kilátástalansággal és hiánnyal. Saját elmúlásunk gondolata is felmerül bennünk, de az egész személyiségünk megrendül a megmásíthatatlan, visszafordíthatatlan „nincs tovább” megértésekor. Megváltoznak a pszichológiai szerepek. A gyerek árvává, vagy igazán felnőtté válik szülei elvesztésekor. Elvész a gyerekkor, lezárul egy életszakasz. Aki a társát veszti el, annak az élete fele semmisül meg, hisz nem csupán a jó házasságot, de a társat, az életmódot, a szokásokat is elrabolta a halál. Idő kell ahhoz, hogy a hiányt valami betöltse, a fájdalom enyhüljön és nosztalgikus érzelemmé szelídüljön az üresség.
Minden ember másként gyászol és minden gyász más és más. Meghatározza a gyász folyamatát, erősségét, hosszát, hogy milyen kapcsolatunk volt az elhunyttal, milyen szerepet játszott az életünkben, milyen korban ért minket a veszteség, milyen az aktuális lelkiállapotunk, az alapszemélyiségünk, hogy viszonyulunk a veszteséghez.
A halottak napja segít a gyász feldolgozásában. A sírhely fölött álló rokonok, barátok, a gyertyafényes temető meghitt hangulatában szomorúan sétáló vesztesek jelenléte megnyugtató: érzéseinkkel nem vagyunk egyedül!
Szy Katalin felnőtt klinikai szakpszichológus, író
Amennyiben Ön magára ismer, vagy hasonló problémával küzd, kérjük forduljon szakemberhez segítségért!
Ha weboldalunk témáit a továbbiakban is szívesen olvasná, kérjük kövesse Támogatóként is oldalunkat.
Itt jelentkezhet: https://mindenki.eu/tamogatoi-kor/
Köszönjük! Beszéljünk róla, vigyük hírül közösen!
