Ha a gyerek szélsőségesen nem fogad szót, azt mondjuk, rosszul alkalmazkodik. De vajon a gyerekben van-e a hiba? Nem…nem… A gyerek egy kiszolgáltatott kis lény. A környezetét, szülei magatartását, gondolkodását, hangulatát, az otthon uralkodó viszonyokat természetesnek éli meg. Ha valaki az őserdőben Maugliként nő fel, normális, hogy farkas gondozói vonyítják a holdat, éjjel vadászatra indulnak, a szeretet jeleként pedig bolhásznak.Pont így fogadja el a gyerek szülei jellemzőit, éli meg természetesen, ha otthon a levegővel együtt feszültséget inhalál, ha a bántalmazás egy kommunikációs eszköz, vagy ennek ellenkezője, ha a környezete elfogadó, támogató, szeretetteljes, harmonikus, nevelési elvekben nem feltétlenül túlképzett, túlkontrollált. Van, aki csak felnőttkorában jön rá, hogy a gyermekkorában megélt élmények távol állnak a saját ideális elképzelésétől.
Szy Katalin felnőtt klinikai szakpszichológus, író
Amennyiben Ön magára ismer, vagy hasonló problémával küzd, kérjük forduljon szakemberhez segítségért!
Ha weboldalunk témáit a továbbiakban is szívesen olvasná, kérjük kövesse Támogatóként is oldalunkat.
Itt jelentkezhet: https://mindenki.eu/tamogatoi-kor/
Köszönjük! Beszéljünk róla, vigyük hírül közösen!
