Gyakran kerül egy párkapcsolat zátonyra, pedig a kötelék még erősnek tűnik, és trauma sem terheli a közös múltat. Nincs harmadik. Érthetetlen módon mégis beköltözött közéjük a magány. Legtöbbször az egyikük mindent megmozgat, hogy kedvet csináljon a régen még szeretett programokhoz, vagy felújítsa a megszokott életüket. Kimozdulna, feltöltődne, új ingereket keresne, de fájdalommal konstatálja, hogy társa már nem a régi. Elveszett belőle a szenvedély. Kerüli a szexet. Éjszakánként nem alszik. Arca gondterhelt. Gyakran sóhajtozik. Ha megkérdezi tőle, mi a baj, ingerült és elutasító választ kap. Ilyenkor a csalódottság mellé önmarcangolás is jár. Biztos van valakije. Nem szeret már. Boldogtalan velem. Másra vágyik. Minél inkább ki akarja deríteni a csalódott szerelmes, mi lehet a baj vele, vagy a szerelemmel, egyre türelmetlenebb, elutasítóbb választ kap. Elindul a pár a lejtőn lefelé, és ritkán, vagy későn fogalmazódik meg bennük, lehet, hogy a depresszió töri-zúzza, marcangolja szét a kapcsolatukat.
Nehéz egy depresszióssal együtt élni. Nagy erő kell ahhoz, hogy a tartós boldogtalanságot, az energiahiányt, a döntésképtelenséget, a negativisztikus gondolkodást, a megfoghatatlan, a spontán, jókedvűen együtt töltött órák helyett az ürességet, az intimitás hiányát valaki képes legyen olyan tünetként kezelni, mint például a lázat, vagy a köhögést. Pedig a depresszió lelki, fizikai és mentális tünetei semmivel sem másak.
Szy Katalin felnőtt klinikai szakpszichológus, író
Amennyiben Ön magára ismer, vagy hasonló problémával küzd, kérjük forduljon szakemberhez segítségért!
Ha weboldalunk témáit a továbbiakban is szívesen olvasná, kérjük kövesse Támogatóként is oldalunkat.
Itt jelentkezhet: https://mindenki.eu/tamogatoi-kor/
Köszönjük! Beszéljünk róla, vigyük hírül közösen!
