Szy Katalin felnőtt klinikai szakpszichológus, író tollából
Gyakori a depresszió diagnózisa. Akár „divatbetegségként” is nevezhetjük, s mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy sokan becézgetik: „depis, depkós vagyok”. A veszteségekre, csalódásokra, életnehézségekre válaszként adott hangulatot, negatív érzelmi állapotot, a kimerültséget gyakran társítják a köztudatban a depresszió fogalmával, pedig a szomorúság a léleknek éppoly fontos reakciója, mint az öröm, vagy a boldogság érzete. Nem kell félnünk a szomorúságtól! Meg kell értenünk bánatos lelkünk tünetben kifejezett tudattalan üzenetét. A tartós kedvetlenség, örömtelenség, motiválatlanság segítségért könyörög, hogy kapjuk el a rejtőzködő okot, ami a háttérben belekapaszkodik a jókedvünkbe és tudattalanul húz lefelé minket. Hogy mi lehet ez? Keresgélhetünk a kora-gyerekkorban, a család működésében. Az önszeretet képességét csecsemőkorban alapozzuk meg, hisz már akkor megtanuljuk, mennyire rezonál ránk, mennyire érez minket a szülő (gondozó). Képes-e az anya örülni, gyönyörködni gyermekében? Képes-e szavakkal, metakommunikációval jutalmazni a baba megnyilvánulásait, hiszen ezek a visszajelzések internalizálódnak (épülnek be) a személyiségünkbe úgy, hogy “fontos vagyok a világnak, ki tudom fejezni a szükségleteimet, vágyamat és azok meg is valósulnak.” A depressziós anyának gyakran lesz depressziós a gyermeke. A későbbi családi környezet is megalapozza a későbbi hangulati életünket, hisz felnőttek konfliktusával szemben egy gyerek tehetetlen. A szülők közötti tartós feszültség, válás, költözés, haláleset, iskolaváltás, osztályismétlés, betegség – a halmozott veszteségek bizony lehetnek egy felnőttkori hangulatzavar hátterében. Felnőtt korban az életesemények, a nem jól megoldott krízisek sorozata juttathatja el az embert a tartós örömképtelenség állapotába.
Ahány depressziós páciens, annyi féle depresszió létezik. A tüneteket átszínezi az a trauma, ami hajlamossá tett valakit a depresszióra. Később az egyéni életesemények triggerelhetik, vagy fenntarthatják a világfájdalmat, a belső ürességet. Létezik reaktív depresszió – a szó magában foglalja azt a lelki jelenséget, hogy súlyos életesemény, trauma, krízis után válik valaki tartósan szomorúvá. Van endogén depresszió, amikor a hormonok, metabolikus folyamatok befolyásolják a lelkiállapotot függetlenül a külvilág történéseitől. Testi betegségeknek is lehet figyelmeztető jele a depresszió (pl. kezdődő demencia, Altzheimer). Testi betegségek következménytüneteként is kínozhatja a pácienst a hangulatzavar, pl. a tinitushoz (fülzúgás), hallásvesztéshez, stroke-hoz, krónikus fájdalommal járó belgyógyászati betegségekhez, stb. is gyakran társul. Létezik larvált depresszió, amikor a beteg „bebugyolálja” rossz lelkiállapotát (lárva), és nem engedi, hogy a világ lássa kínját, fájdalmát. Viccekkel, bohóckodással, cinizmussal elmaszatolja valódi érzéseit. Létezik szezonális depresszió, amikor a kedvünk évszakok szerint hullámzik. És van a depressziónak egy enyhébb fajtája, a dysthymia, az évekig elhúzódó, állandósult keserűség, deprimált érzelmi állapot, reménytelenség, kiúttalanság. Bárhogy hívjuk, klasszifikáljuk, definiáljuk a depressziót, az biztos, hogy ebben az állapotban a személyiség elveszti a színét, a fényét, a melegét.
Pszichológusként professzionális megértéssel fordulok a bánatától szabadulni nem tudó páciens felé, magánemberként egyéni érzékenységem miatt is együttérzek a szenvedőkkel, de elárulom, számomra a depressziós több energiát, nagyobb együttérzést, türelmet kíván meg, így nehezebb betegnek számítanak. Tehetetlenség, mozdulatlanság jellemzi őket, és természetesen ezeket az érzéseket a terápia alatt én is átveszem, és szenvedek tőle. Míg egy házassági krízissel küzdő, egy borderline, pánik, vagy kényszerbeteg regénybe illő, vibráló élettörténeti adatokkal segíti a munkámat, addig a depressziós egy vákuumban ül, s ebbe a vákuumba engem is beleránt a terápia idejére. Pont ez a pszichoterápia lényege, hogy megéljem ezt a tehetetlenséget, majd kilépve ebből, szakmai tudásomat és tapasztalatomat mozgósítva megtanítsam a pácienst egy új működésre, egy új viszonyulásra.
A depresszió egy igen ellentmondásos jelenség. Van, akit mozdulatlanná tesz, van akit inspirál.
A zene, az irodalom, a képzőművészet a depresszióból táplálkozik. A művészek gyakran állítják, hogy legintenzívebb alkotói szakaszuk a depresszióból való menekülést jelenti, hiszen az álmatlanság, a reménytelenség, a kilátástalanság, a félelmek, a szorongások elviselhetetlen nyomására születik meg egy vers, egy költemény, egy zenedarab, vagy egy festmény.
A foglalkozásom engem sem véd meg a mély, tartós bánattól. Volt olyan életszakaszom, amikor élni sem volt kedvem, talán még a lélegzetvétel is fájdalmas volt: váltam. Álmatlanul vergődtem át az éjszakákat. Egyedül a szakmámba kapaszkodhattam. A pszichológia viszont nem támogatja az altatót, így éjszakánként írni kezdtem. Ebben az időszakban születtek meg a novelláim. A novelláskötetem húzott ki a poklok poklából, mert ezen keresztül ismertem meg a második férjemet, így a már-már állandósult rossz hangulatomból kigyógyultam. Normális hangulatom lett, ami azt jelenti, hogy ki tudtam szállni az önsajnálatból. Apropó, hadd említsem meg a “normális hangulat” (latinul euthymia) egyszerű definícióját. Olyan érzelmi beállítottságot feltételez, amely lehetővé teszi, hogy ne mindig a saját kedélyünkre figyeljünk, hanem bele tudjunk feledkezni abba a tevékenységbe, amelyet éppen végzünk. A sokat emlegetett itt és most – nem közhely!
A depressziósra pont az jellemző, hogy vagy a múltban, vagy a jövőben él és gondolatait átszövi a „kognitív triásznak” nevezett torz működés: negatív énkép, negatív világkép és negatív jövőkép, azaz haszontalannak éli meg önmagát, elérhetetlennek látja a világot, félelmetesnek érzi a jövőt.
A depresszió tünetei csecsemőkorban is megjelenhetnek, erről keveset hallunk. Igen létezik a „bölcsőben” is szomorúság. A tartós érzelmi hiányban szenvedő baba bizony étvágytalansággal, hasfájással, alvászavarral, sok sírással reagál a környezete érzéketlenségére. Az érzékeny serdülők rejtegetik tüneteiket, hiszen esetlenek még, meg nem értettek, már nem gyerekek, de még nem felnőttek, így esélyük sincs, hogy megfogalmazzák az intrapszichés konfliktusaikat. Fejfájás, gyomorfájás, gyakori fertőzés, de a hiányzás, lógás, a tanulmányi eredmények hirtelen romlása, szociális izoláció, rossz társaság, extrém érzékenység a szülői kritikára, alkohol-drogfogyasztás, vakmerőség, vandalizmus, lányoknál a promiszkuid magatartás (könnyed szexuális kapcsolat létesítése), a látványos magány – ezek mind lehetnek a kisfelnőttek kétségbeesett kiáltásai a depresszió hideg, kényelmetlen sötét világából. Ha belegondolunk, hogy egy „gothic trenddel” azonosuló, feketébe öltözött fiatal, aki halálfejeket aggaszt magára, az a halállal kokettál – ennél szebb nyelven nem lehet üzenni a világnak, a szülőknek a magány érzéséről.
A nők hormonális ciklusai köztudottan hatnak a hangulati életre. Premenstruációs szindróma, gyermekágyi depresszió és a menopausa a három élethelyzet, ami a női lelket, de a környezetet is kifacsarhatja.
A férfiakra a larvált depresszió jellemző, a depresszió típusos tünetei viszonylag enyhék. Sokszor hiányzik a lelki eredetű betegségtudat, hiszen egy férfi kemény, erős, családfenntartó, vagy a másik véglet, hogy önfeledt és szabad. Gyakran a testi betegség álarcában kényelmesebb felvállalni, hogy egy férfinak is szüksége van érzelmi támaszra. Ha ez nem kerül felszínre, alkohol-, potenciaprobléma, koncentrációszavar, ingerlékenység jellemző, vagy a hozzátartozók annyit vesznek észre, hogy valami megváltozott, az érintett személy mintha fáradtabb lenne, nehezebben koncentrál, esetleg idegesebben reagál olyasmikre, amikre azelőtt nem, gyakoribbak lesznek a fizikai fájdalmak. A belgyógyásznál, vagy más orvosnál lefutott körök után veszi rá magát a pszichoterápiára.
Boldognak lenni nem kötelező! A láthatatlan elvárások köntösét dobjuk le magunkról! Tájékozódjunk állapotunkról, és merjünk segítséget kérni környezetünktől, szakemberektől!
Illusztráció: Fazekas Hanna-Dóra
Amennyiben Ön magára ismer, vagy hasonló problémával küzd, kérjük forduljon szakemberhez segítségért!
Ha weboldalunk témáit a továbbiakban is szívesen olvasná, kérjük kövesse Támogatóként is oldalunkat.
Itt jelentkezhet: https://mindenki.eu/tamogatoi-kor/
Köszönjük! Beszéljünk róla, vigyük hírül közösen!
