A gyászban kiüresedik a világ
A legfájdalmasabb életesemény, amikor elvesztünk valakit, akit szeretünk. Egy részt visz magával a lelkünkből. Az üresség mellett a visszafordíthatatlan, a megmásíthatatlan, a „soha többé” érzése még akkor is fájdalmas, ha valakinek a hite segítséget ad a hiány feldolgozásában, hiszen a Földön élünk, itt érzünk, szeretünk, itt van szükségünk a másikra, és az életen túli lét bármely világa távoli és ismeretlen. Igazán magunkat sajnáljuk, hiszen valaki nélkül megyünk tovább az úton. Az idő gyógyító erővel bír, múlásával enyhíti az akut fájdalmat. Érdemes gyász esetén szakkönyveket olvasni, vagy gyászterápiára járni, hogy az érzelmi szakaszok tüneteit felismerjük, merjük megélni és elengedni. A gyász kezdetén a torokszorítás, hasi üresség érzése, hitetlenkedés, dermedtség, tehetetlenség jellemző. Talán meg sem történt…talán visszatér – a valótlan fantáziák csak pillanatokra mentesítik a lelket a fájdalom alól. A gyásszal mindig együtt jár a bűntudat. Nincs olyan szoros, mély, jó emberi kapcsolat, amelyben nem marad elvarratlan szál, kimondatlan szó – megbánást, lelkiismeret-furdalást okoz. A gyászban a tehetetlenség dühöt generál, amit magunkra is, másokra is vetíthetünk. Alvászavar és testsúlycsökkenés, erőtlenség, lehangoltság, motiválatlanság, befelé fordulás után szinte felmentő érzés, ha az elhunyttal álmodhatunk. S ahogy az idő múlik, ahogy megszenvedjük az első születésnapot, karácsonyt, bármilyen évfordulót nélküle, a kellemesebb nosztalgikus emlékek váltják fel az aktív fájdalmat, és a lelkünkben megüresedett helyet betölti más, még akkor is, ha soha, de soha nem felejtjük el azt, akit nagyon szerettünk.
Szy Katalin felnőtt klinikai szakpszichológus, író
Amennyiben Ön magára ismer, vagy hasonló problémával küzd, kérjük forduljon szakemberhez segítségért!
Ha weboldalunk témáit a továbbiakban is szívesen olvasná, kérjük kövesse Támogatóként is oldalunkat.
Itt jelentkezhet: https://mindenki.eu/tamogatoi-kor/
Köszönjük! Beszéljünk róla, vigyük hírül közösen!
