Válás
Manapság minden második házasság válással végződik. El kell fogadnunk, hogy vannak kapcsolatok, ahol a szakítás valóban a jobbik megoldást jelenti. Bármelyik fél is kezdeményezi a véget, biztos, hogy mindkét fél maga mögött hagy valamit, hiánnyal áll tovább. Hogyan lehet a veszteséget feldolgozni, a másik felünket minél kevesebb vérző sebbel elengedni, az ürességet pótolni? Ha valakit elveszítünk, nem csupán a társunkat engedjük el. A mindennapi rutint, a megosztott feladatok rendszerét, a szokásokat, a rituálékat, a hétköznapok biztonságát, a megszokást, a jövőképünket, terveinket, reményeinket, az énképünk egy részét is elfújja a szél. Ez alapjaiban rázza meg az életünket. A kudarc, a szégyen, a magány érzése átmenetileg kifacsarhatja belőlünk az élethez szükséges maradék jókedvet, optimizmust, erőt. A végleges szeparáció után nagyon sok emberben a kilátástalanság, a bosszú, a harag, a düh, a csalódottság és a bizalmatlanság uralkodik el. Legrosszabb esetben kizárólag a másikat tartjuk bűnösnek, hibásnak, vagy saját magunkat gyötörjük bűntudattal, s kétségbeesve keressük, vajon mit rontottunk el. A válás az élet egyik legnagyobb krízise, melynek megoldása abban rejlik, ha alaposan megdolgozzuk a gyászt, és konzekvenciákat keresünk, vajon miért nem úgy folytatódott a viszony, ahogy kezdődött, ahogy terveztük. A házasság kudarcának okait fel kell tárni, hogy ne vigyük magunkkal az életünk, személyiségünk működéséből fakadó, ördögi kört generáló hibákat, mely alapja lesz egy jobb életnek, egy gazdagabb párkapcsolatnak, egy új szerelemnek. Ha valaki beleragad az önsajnálatba vagy a bosszúvágyba, soha nem lesz képes megújulni, továbblépni, boldogulni.
Szy Katalin felnőtt klinikai szakpszichológus, író
Amennyiben Ön magára ismer, vagy hasonló problémával küzd, kérjük forduljon szakemberhez segítségért!
Ha weboldalunk témáit a továbbiakban is szívesen olvasná, kérjük kövesse Támogatóként is oldalunkat.
Itt jelentkezhet: https://mindenki.eu/tamogatoi-kor/
Köszönjük! Beszéljünk róla, vigyük hírül közösen!
