Az élet krízisek sorozata. Amikor egy váratlan esemény kibillent a nyugalomból, a rutinból, mindenki másképpen fogalmazza meg, hogyan éli ezt meg. „Kicsúszott a lábam alól a talaj. Örvényben vagyok. Fulladozom. Zsákutcába kerültem. Falba ütköztem. Lefagytam. Kilátástalan helyzetben vagyok. Lógok a levegőben.” – olyan ijesztőek a képi hasonlatok, mint maga a krízis állapota. Az idő múlása, a fejlődésünk, az „öregedésünk” is generál sorsfordulókat, de véletlenszerű események is megingathatnak bennünket megszokott világunkban. Mivel a krízis elkerülhetetlenül az életünk része, jobb, ha úgy tekintünk rá, mint kihívásra, feladatra, szükségszerű átrendeződésre. Ha bátorsággal megéljük a változást, ha teret adunk az átalakulásnak, ha végrehajtjuk, megoldjuk, megdolgozzuk a váratlan életfordulókat, ha rugalmasan viszonyulunk az újhoz, könnyebben éljük meg a fenyegetettség érzését, a kilátástalanságot, a kétségbeesést, és átfordíthatjuk új perspektívákba, örömökbe, lelki gyarapodásba, fejlődésbe. Ha túljutottunk egy nagy krízisen, visszatekintve úgy érezhetjük, bármilyen nehéz is volt az út, megérte, hiszen több, gazdagabb, erősebb, érettebb, teljesebb életet adott, és az új életélmény megérte a fáradozást, szenvedést. A pozitív viszonyulásunk befolyásolja egy-egy drámai életszakasz megoldását, az utána következő életszakasz minőségét, így tudatosan is érdemes hozzászoktatnunk a lelkünket ahhoz a gondolathoz, hogy a nehézségek nélküli élet maga a halál.
Szy Katalin felnőtt klinikai szakpszichológus, író
Amennyiben Ön magára ismer, vagy hasonló problémával küzd, kérjük forduljon szakemberhez segítségért!
Ha weboldalunk témáit a továbbiakban is szívesen olvasná, kérjük kövesse Támogatóként is oldalunkat.
Itt jelentkezhet: https://mindenki.eu/tamogatoi-kor/
Köszönjük! Beszéljünk róla, vigyük hírül közösen!
