Minden szülő a legjobbat szeretné adni a gyermekének, tökéletes szülő szeretne lenni, és jó életet szán neki. Ám a gyereknevelés bármely időszakában megjelenhetnek szülői bizonytalanságok: „vajon jól csinálom-e, jól csináltam-e?” Természetes és értékelendő, ha a szülő elgondolkodik, mérlegel, hogy megfelelően támogatta-e a gyerek fejlődését, érését, életét, boldogságát, kiteljesedését, és bizony, kell a természetesség, a lazaság is ahhoz, hogy az ösztön ne szenvedjen csorbát. A szülőknek és a gyerekeknek eltérő igényeik vannak: a gyerek öröm- és énközpontú, a szülők tanítják utódaikat a társadalmi és szociális normák betartására, szabályokat alakítanak ki, tartatnak be – ez a feszültség nyílt és burkolt elvárások mentén kialakuló konfliktusokat generál. Az anyák sokszor az ösztönös viszonyulás helyett ,,túlképzik” magukat gyereknevelésben, trendeket, divatos irányzatokat követnek, elköteleződnek interneten követhető csoportokra voksolva, hogy kapaszkodót keressenek, hogy ne hibázzanak. Néha azonban jobb a saját megérzésekre hagyatkozni! Nyugalom! A szülői feladat nem zökkenőmentes! Időről időre megjelennek az ellentétek a gyermek vágya, szükséglete, karaktere, örömigénye, a könnyű, játékos út preferenciája és a szülői elvárások között.
Szy Katalin felnőtt klinikai szakpszichológus, író
Amennyiben Ön magára ismer, vagy hasonló problémával küzd, kérjük forduljon szakemberhez segítségért!
Ha weboldalunk témáit a továbbiakban is szívesen olvasná, kérjük kövesse Támogatóként is oldalunkat.
Itt jelentkezhet: https://mindenki.eu/tamogatoi-kor/
Köszönjük! Beszéljünk róla, vigyük hírül közösen!
