Nagy(vonalú) karácsony

Home / Heti Téma / Nagy(vonalú) karácsony

Szy Katalin felnőtt klinikai szakpszichológus, író tollából

Jó kapni is, nemcsak adni! – én ezt vallom. Az érzelmi kapcsolatok is hasonlítanak egy adok-kapok üzleti megállapodáshoz. „Adok neked figyelmet, gondoskodást, nyugalmat, jókedvet, szerelmet, életkeretet, biztonságot, ha cserébe én is kapok…” – és itt a személy tudatos, vagy tudattalan vágyainak, szükségleteinek a sora következik. Ha áldozat vagy, akkor semmit nem kérsz a sok mindenért cserébe. Ha nárcisztikus, akkor csodálatot, ha segítő szindrómás, akkor hálát, ha anyagias, akkor csillogó, villogó ajándékokat vársz el. 

Karácsony az önfeledt, intim együttlét és a szeretet ajándékokban kifejezett ünnepe. Mindenkinek meg kell találnia az ünnepben, a környezetében, a szeretetkapcsolataiban és az adott-kapott ajándékban azt, ami boldoggá teszi. De nem csupán december 24-25-26-án, hanem az év többi napján is szükség van erre. Hisz a karácsony nemcsak a finom ételektől, az ajándékoktól, a csilingelő zenétől, a fahéj illatú füstölőtől, a fényjátékoktól lesz örömteli, hanem benne van év végi összegzés arról, hogyan éltünk az elmúlt tizenkét hónapban, hogyan alakultak a kapcsolataink, kik vesznek körbe minket, milyen viszonyt alakítottunk ki és ápolunk a társunkkal, szeretteinkkel, a munkatársainkkal, a barátainkkal. Éppen ezért válhat a szeretet ünnepe könnyen a magány, a hiány, a bánat, a gyász, a csalódások, a konfliktusok, az erőszak, az anyagi-fizikai-lelki kimerültség időszakává, mert ütközhet a karácsonyra vetített, várt és remélt boldogság a valósággal.

Az év minden napjának macskaköves útja a karácsonyi, újévi rituálékhoz vezet. Amit lerakunk a lépteink előtt, és az az út, amin járunk, vezet majd az ünnepi idillhez. Ha ez az út rögös volt, karácsonykor felerősödhet az év többi napján megélt nehézség.

Karácsonykor még kínzóbb a boldogtalanság. A konfliktusokra rázáródik  a ház ajtaja, nincs hová vinni a feszültséget, nincs ventilálási lehetőség. A klinikai pszichológus a rendelőjébe ilyenkor a karácsonyi készülődéshez, az elvárásokhoz, kötelezettségekhez tapadt félelemmel, a gyerekkori élményekből életre kelt szorongással,  az ünnephez való negatív viszonyulással, a szeretet kimutatásának nehézségével, az intimitásra való képtelenséggel, és számtalan életvezetési nehézséggel, szerelmi háromszögekkel, diszfunkcionális családdal, kielégítetlen szeretetvággyal, felerősödött gyász problémájával találkozik leginkább. 

Mivel a pszichológus nem tanácsadó, így nem tudok az ünnepekre vonatkozó hangulati jólétre, vagy viselkedési módokra, konfliktuskezelésre recepteket írni.  Mindenki más. Minden konfliktus egyedi, még személyiségen, családon belül is változik akár évről évre a problémakör, így a megoldás nem lehet általános.  

Sokan felteszik a kérdést: hogyan ünnepeljük a karácsonyt? Hogyan éljük meg a harmóniát? Hogyan zárjuk az évünket? Hogyan szervezzük az önmagunkat és másokat jutalmazó közös étkezéseket? Az ajándékon van a hangsúly, vagy kicsinyítsük le a karácsonyi meglepetés jelentőségét és szimbolikáját?

Pandémia idején nehezebb karácsony elé nézünk. Sokakat terhel anyagi gond, munkanélküliség, s a kiszámíthatatlan gazdasági helyzet előrevetített, úgynevezett anticipált szorongást generált. Akinek nincs anyagi gondja és szívesen vásárolgatna, az megtapasztalhatja, hogy a vásárlás most erősebb stresszel jár. Maszkban, levegőtlenül, a vírusveszéllyel szembeni félelemmel elveszik az ajándékkeresés spontaneitása.  Egyébként is igen kényelmetlen önfeledten lődörögni a plázákban, amikor embertársaink is türelmetlenebbek, s mi sem mindig toleráljuk, hogy ők is türelmetlenebbek. A korlátozások megtörik a családi hagyományt, a várva várt rítust, szeparálják a nagy családot. Talán még az ajándékok is másak, másnak örülünk, hiszen teljesen megváltozott az életünk, az életminőségünk, az életmódunk. 

Remélhetőleg mindenkinek sikerült olyan meglepetést venni, készíteni, ami harmóniában áll a megajándékozottal, aminek üzenete, szimbolikája, tartalma emlékezetes, különleges és ünnephez illő. 

A közös ízlés, a közös gondolatok, a közös élmények, a figyelem, az érdeklődés, a nyitottság… mind benne kell, hogy legyen a fa alatti dobozokban. Egy elhibázott ajándék sebet ejt, mélyen lévő konfliktusokat ránthat felszínre. Sokan ajándékoznak pénzt. Hogy ez rossz szokás? Vagy szükség? Az ajándék lényege a meglepetés. Jó olyan ajándékot kapni, amit magunknak nem biztos, hogy megvennénk. Az ajándék a tükörképünk – az is, amit adunk, az is, amit nekünk szánnak. Még az önismeretet is fejleszti. Lényegtelen az ajándék értéke. Bár a pénz, a jólét, az anyagi biztonság a stresszmentes élet alapja, de a boldogságnak nem a feltétele. Éppen ezért, ha anyagi gondokkal küzdünk, ne terheljük magunkat túl drágaságokkal, és fontos, hogy legalább karácsonykor engedjük el az egzisztenciális aggodalmainkat. Így a karácsony ünnepe nagyobb eséllyel lehet a feltöltődés időszaka. 

A karácsony a család ideje. A familiáris rítusok léleképítőek. 

A karácsony a jótékonyság ideje. Az empátia, az altruizmus fontos fogalmai az értelmes, tartalmas  emberi létnek. Lélekemelő mások megsegítése. 

A karácsony a gyász ideje. Aki már nincs velünk, a szeretet ünnepén jobban hiányzik. Tegyünk arról, hogy kellemes nosztalgiába forduljon a fájdalmas „nincs velünk”. 

A karácsony az evés, ivás ideje. Figyeljünk az ünnep alatt, hogy megfelelően táplálkozzunk! Ne együk túl magunkat! Testi komfortérzetük  a nagy zabálás elkerülésével, esetleg a szabadban eltöltött idővel, sporttal megfelelő lehet. Mert a test és a lélek szétválaszthatatlan, ha jó kondícióban vagyunk, a lelkünk meghálálja.

A hedonizmusnak végül az újévi fogadalmak szabnak határt. Figyeljünk arra, hogy ne legyen nagy szakadék a mostani és a vágyott világunk között. Reális vágyakat, célokat tűzzünk ki magunk elé. Ha hosszú a fogadalomlista, nem biztos, hogy az elvárásaink szerint éltünk a múlt évben. Mivel lehetne jobb a következő év, mint az elmúlt? A boldogságra, önfegyelemre, időstrukturálásra való képességünk fejleszthető ugyan, de az év eleji lendület alábbhagyhat, ha a fogadalmak felett győz a karakter, a személyiség, a szokás. Pszichológusként azt javaslom, mivel az önismeret is nagy ajándék, harmonizáljuk azt, amit elvárunk magunktól és azt amit meg tudunk valósítani.

Erős elhatározások helyett inkább az önazonosságot, a spontaneitást, az itt és mostban való jelenlétre való képességet, a korlátokon, kereteken belüli szabadság érzését tegyük a listánkra, mint megvalósítandó célt. Na és természetesen Önmagunk szeretetét!

Ha szeretjük önmagunkat, szeretjük a világot. Ha szeretjük önmagunkat, szeretjük a karácsonyt, a szeretteinket, a semmittevést, a finomságokat, szeretjük az idillt, a felfényezett, kiszagosított, csengettyűs ünnepet, ami arra való, hogy a hétköznapokból kiszakadjunk, feltöltődjünk, hogy a következő évhez erőt gyűjtsünk. Ha szeretjük önmagunkat, könnyebb alkalmazkodnunk a megváltozott világhoz.

Ha weboldalunk témáit a továbbiakban is szívesen olvasná, kérjük kövesse Támogatóként is oldalunkat.
Itt jelentkezhet:
https://mindenki.eu/tamogatoi-kor/

Köszönjük! Beszéljünk róla, vigyük hírül közösen!