Szy Katalin klinikai szakpszichológus, író tollából
Mindennapjaink nagyobb részét a munkánkkal töltjük egy csoport tagjaként, része vagyunk a munkahelyi közösség egészének, így mentális egészségünk munkánk körülményeitől is függ. A munkatér, a tevékenységünk, kollégáink befolyásolják gondolkodásunkat, hangulatunkat, viselkedésünket, közérzetünket, ahogy a mi mentális állapotunk is hat a kollégákra és a környezetünkre.
Elégedettség, jóllét, boldogság, lelki nyugalom… mindannyiunk vágyott állapota és az életünk célja. Az ide vezető úton, akár most, feltehetünk néhány nagyon egyszerű kérdést, s az őszinte válaszok nyomában azonnal tehetünk a boldogságunkért valamit.
- A foglalkozásom egyben a hivatásom?
- Elkötelezetten dolgozom, vagy a megélhetésemet biztosítja a mindennapos munkám?
- Erre a munkára vagyok teremtve?
- Bárki el tudná végezni a munkámat, vagy csak én vagyok erre képes?
- A képességeim szerint ebben a munkában a legjobb vagyok?
- Mindent megteszek, hogy a legjobb legyek?
- Jól szervezem az időmet?
- Vannak tartalékaim?
- Értékrendem szerint élek?
A magánélet és a munka közötti határ hártyavékonyságú.
A dologidőben megélt káros stressz a privát szféránkat is óhatatlanul megzavarja, de fordítva is igaz, a személyes külső, belső konfliktusaink, kríziseink hatással vannak nemcsak a munkánkban megélt sikerérzésre, elégedettségre és a hatékonyságra, de munkatársaink életére is.
A munkahelyen jelenlevő distressz listája hosszú. A túlterheltség enerválttá tehet minket, de ugyanolyan káros, ha nincs kihasználva a teherbírásunk. A nem megfelelő munkakörülmények negatívan befolyásolhatják a teherbíró képességünket, a munkánk hatékonyságát, a jó fizikai és lelki közérzetünket, a munkakedvünket, az elégedettségünket. Az állandó, szürke, monoton feladatok éppolyan károsak lehetnek, mint az állandóan változó kihívások. Sokaknak nehéz lépést tartania a felgyorsult technológiai változásokkal. A felelősség állandó terhe is kimerítő lehet, de káros az önállóság hiánya, az individuum elvesztése is, a szürkeség, a jellegtelenség érzése. Kimerítő az alul- vagy felülvégzettség is. Stresszt okozhat az, ha tartósan szerepkonfliktusba keveredünk, például nem tudunk egyensúlyt teremteni a család és a karrier között.
Az egyéni belső konfliktusok mellett azonban a csoport is lehet káros, ha nincs összetartás, ha visszatérő, vagy állandó konfliktus van a csoporttagok között, ha nem igaz, nem őszinte, nem építő emberi kapcsolatok rendszere képezi a munkahelyi keretet. Szervezeti szinten az alkalmatlan vezetők, nem megfelelő jutalmazási rendszer lélekölő. Előfordul, hogy a családi problémák meghatározzák a munkavégzésünket és annak körülményeit, de gyakran érezzük mások magánéleti nehézségeinek kényelmetlenségét a bőrünkön.
A munkahelyi stresszkezelés a saját felelősségünk, de a modern, holisztikus szemléletű vezetők feladata és érdeke is. Ha a munkánkban nincs örömünk, az azt jelenti, hogy a napjaink, életünk egy monoton, szürke és végtelennek tűnő út.
A munkahelyi stressz a fertőző és pszichoszomatikus betegségek táptalaja. Sem a munkavállaló, sem a vezető érdekeit nem szolgálja a hiányzás, a migráció. A tartós, csoporton belüli feszültség hatására kialakulhat és súlyos tüneteket produkálhat a kiégés szindróma.
Ahogy dolgozol, amit csinálsz, az vagy. Így érdemes, sőt fontos, vagy akár azt is leírhatom, hogy szükséges megfelelő önértékeléssel, önbizalommal, az egyéni szükségletek és vágyak felismerésével, a kiteljesedés teljes igényével meghatározni (akár a fenti kérdések segítségével) a munkához, a célokhoz való viszonyunkat, és lelkesedéssel igényeljük, ha a munkahelyünk vezetői stresszkezelés, csapatépítés, önismeret céljából tréninget, vagy szabadidős programot szervez – nagyvonalú jutalom, értékes odafigyelés és a jóllét eszköze.
Amennyiben Ön magára ismer, vagy hasonló problémával küzd, kérjük forduljon szakemberhez segítségért!
Ha weboldalunk témáit a továbbiakban is szívesen olvasná, kérjük kövesse Támogatóként is oldalunkat.
Itt jelentkezhet: https://mindenki.eu/tamogatoi-kor/
Köszönjük! Beszéljünk róla, vigyük hírül közösen!
