A M A G Á N Y nem a kapcsolatok, hanem az intimitás, a kötődés, az empátia, a szeretet, az elköteleződés, a felelősségvállalás hiányát jelenti… enélkül az élet vákuumba szorul. Ha egyedül élsz, de izgalmas interperszonális kapcsolatrendszerben mozogsz, és képes vagy az időt önmagadban is hasznosan kitölteni, nem vagy magányos. Ám körbevehet ezer ember, élhetsz házasságban, szerelemnek nevezett viszonyban, játszhatsz „párkapcsolatosdit”, ha nem értenek, egyedül vagy. Ha nem szeretnek, egyedül vagy.
A magány végtelen variációt kínál fel, hogy átgondold, miért vagy a lelked mélyén társtalan.
Kutakodhatsz anyáddal való igen korán megélt kapcsolatodról, hisz ekkor tanultad meg a bizalmat. Ekkor tanultad meg, mennyire vagy képes „odaadni” magad egy másik embernek, nem törődve azzal, hogy csalódhatsz.
Kereshetsz traumatikus eseményeket a múltadban, mely érzelmi remetévé tett!
Dolgozhatsz az önbizalmadon, énképeden, hogy ne kelljen kerülnöd az embereket pusztán azért, mert nem vagy biztos a személyiséged, egyéniséged erejében, mert nem akarsz konfrontálódni gyengeségeiddel!
Gondolkodhatsz azon, vajon a lelked egészséges-e! A kiégés, depresszió és más lelki bajok elszeparálnak a környezetedtől és könnyen magányba zárhatnak.
Vannak örök társkeresők, akik az ideális partnert hajszolják egy életen át – sikertelenül.
A magány lélektana igen komplikált. Posztjaink egyikében talán magadra ismerhetsz és elindulhatsz a változás útján.
A magány lelki háttere megszámlálhatatlanul széles és színes, egyben azonban egyformák vagyunk: mindannyian szeretni akarunk és szeretnénk, ha sokan szeretnének.
Szy Katalin felnőtt klinikai szakpszichológus, író
Amennyiben Ön magára ismer, vagy hasonló problémával küzd, kérjük forduljon szakemberhez segítségért!
Ha weboldalunk témáit a továbbiakban is szívesen olvasná, kérjük kövesse Támogatóként is oldalunkat.
Itt jelentkezhet: https://mindenki.eu/tamogatoi-kor/
Köszönjük! Beszéljünk róla, vigyük hírül közösen!
