Szeretet, bizalom, hűség, harmónia, nyugalom – ezen érzések együttlétére, a stresszmentes, idilli állapotra vágyunk, ám ha sokáig tart ez a nyugalom, megmozdul bennünk egy óhaj az új, az izgalmas után. A kiszámítható biztonság képtelen sokáig kielégíteni minket, viszont az újdonság üdítő érzését félelem szövi át. Az állandósághoz való ragaszkodás természetes, az egyhangúsághoz azonban nem lehet, nem jó hozzászokni. Ebbe a kettősségbe szorulunk bele, e két útvonal között lavírozunk, billegünk, kétkedünk egy életen át. Szinte mindenkinek okozott már álmatlan éjszakát időről időre, hogy a biztonságot feladva a vágyait, a szenvedélyt válassza-e, vagy szoktassa lelkét az unalomhoz. Vannak életszakaszok, amikor a stabilitás, a bejósolhatóság mindennél többet ér, és vannak olyan periódusok, amikor az új utáni vágyódásunk olyan erőteljes, hogy akár az értékeinket is feladjuk. Életünk krízisek sorozata. Jó, ha tréningezzük lelkünket az örök változáshoz! Ha felismerjük a szükségleteinket és a vágyainkat, azokat ki merjük mondani és meg tudjuk fogalmazni, talán a biztonságot adó kereteken belül is megélhetjük a sorsfordulók mámorát.
Szy Katalin felnőtt klinikai szakpszichológus, író
Amennyiben Ön magára ismer, vagy hasonló problémával küzd, kérjük forduljon szakemberhez segítségért!
Ha weboldalunk témáit a továbbiakban is szívesen olvasná, kérjük kövesse Támogatóként is oldalunkat.
Itt jelentkezhet: https://mindenki.eu/tamogatoi-kor/
Köszönjük! Beszéljünk róla, vigyük hírül közösen!
