Anx és Anxilla nehezen szánták rá magukat a házasságkötésre. A fiatalok megfontoltan házasodnak. Eltolódott a szülőkről való leválás ideje, sokan egyetem, munkakezdés után is a szülők támogatásával élik a látszólag önálló életüket. Miért írtam, hogy látszólagos ez az önállóság? Amíg a felmenők besegítenek a költségekbe, ügyek intézésébe, amíg láthatatlanul, nem érezhetően, de aggodalmaskodnak, vajon sikeres lesz-e a gyermekük párválasztása, egy megfelelő család gyermekét választja-e majd a felnevelt kincsük, nyitott szívvel találkoznak-e majd a várva várt unokájuk családjával, közösködhetnek-e nevelésben, az örömökben, addig a szülői aggályok, a félelmek, a várakozás, az elégedetlenség, az elvárás felhőként ül rá a magát szabadnak sejtő, vagy az önállóságáért harcoló fiatal nyakára.
A házasságkötéskor a közösködés nem csupán egy közös élet. Összeolvadt, egybekelt gének élnek az unokákban tovább. Karakterek, személyiségek, múltak, sorsok kapcsolódnak össze egy imádott babában. Rengeteg családi ellenségeskedés, harag, ellentét születhet a „megnemértés”, az „elnemfogadás”, az előítéletekből származó prekoncepciók, sztereotípiák, családi mítoszok, működések egyesülésekor.
Anx és Anxilla reménykedik, hogy felmenőik békét találnak a választásukban.
Szy Katalin felnőtt klinikai szakpszichológus, író
Amennyiben Ön magára ismer, vagy hasonló problémával küzd, kérjük forduljon szakemberhez segítségért!
Ha weboldalunk témáit a továbbiakban is szívesen olvasná, kérjük kövesse Támogatóként is oldalunkat.
Itt jelentkezhet: https://mindenki.eu/tamogatoi-kor/
Köszönjük! Beszéljünk róla, vigyük hírül közösen!
