De mi van akkor, ha a gyerek nem akar lefeküdni és aludni, pedig látszik, hogy fáradt, álmos, kimerült. Vannak életszakaszok, amikor a gyerek fél az egyedülléttől, a sötéttől, és ezt akarja elkerülni az ébrenléttel. Mindenki hallott már a szeparációs félelemről. Ennek elsőszámú megjelenítője a sötétség, hiszen ez választja el őt szüleitől, szeretteitől, a biztonságtól. A szeparációs félelem ellenszere az átmeneti tárgy, egy plüssmackó, egy párnacsücsök, hiszen az vele marad, ahhoz hozzá tud bújni. A szeparációs szorongás ellen hatnak még a szokások, megnyugtató rituálék, melyeket a szülők szerveznek az alvás köré. A mese, a finom összebújások, intim beszélgetések, meghitt, jókedvű együttlétek átemelik a gyereket a szorongáson, s talán felnőttkorban sem alvászavarral reagál majd a szeparációs félelmekre: szakításra, krízisekre, melyek az egyedüllét élményét idézik fel. Sokszor vagyunk egyedül az életben, de ez nem jelenthet magányt, elveszettséget, bizonytalanságot. Akik a szüleitől, az átmeneti tárgyaktól megkapták a biztonságot, a felnőtt életben sem esnek kétségbe, ha szakítanak, ha válnak, ha változik az élethelyzetük. Ha a gyerek éjszaka átvonul a szülőkhöz, természetes, elfogadható. Ha belegondolunk, a felnőttek legtöbbje is párjához bújva alszik nyugodtan. Miért pont a gyerektől várjuk el, hogy egyedül legyen a sötét éjszakában?
Szy Katalin felnőtt klinikai szakpszichológus, író
Amennyiben Ön magára ismer, vagy hasonló problémával küzd, kérjük forduljon szakemberhez segítségért!
Ha weboldalunk témáit a továbbiakban is szívesen olvasná, kérjük kövesse Támogatóként is oldalunkat.
Itt jelentkezhet: https://mindenki.eu/tamogatoi-kor/
Köszönjük! Beszéljünk róla, vigyük hírül közösen!
