Szy Katalin felnőtt klinikai szakpszichológus, író tollából
„A házasság megoldhatatlan konfliktusokra irányuló hasztalan törekvések sorozata” – írja Jung, aki ötször nősült.
Ha valaki el akarja kerülni a szürke házaséletet, a válást, vagy az ördögi kört, melyben ugyanaz a spirál szippant le a megsemmisülés és az újrakezdés drámájának nehézségeibe, vagy ha valaki egyszerűen csak boldogan akar élni, érdemes végiggondolnia, hogy a boldogsághoz vezető út egyszerű: elfogadható, elérhető és megvalósítható, képességeinkkel harmonizáló célokat kell kitűznünk magunk elé, melyek rárezonálnak a szükségleteinkre és a vágyainkra. Ezek szerint a boldogság mindenki számára mást és mást jelent, de az emberek nagy százaléka párkapcsolatban törekszik megtalálni felhőtlen élete reményét, s ebben a nagy igyekezetben a legtöbb lelki sérülést, a legkínzóbb fájdalmat, a legrémítőbb kétségbeesést mégis a társas magány, a szerelem és a szenvedély hiánya, a házassági konfliktusok végeláthatatlan és reménytelennek tűnő útvesztője okozza.
Tehetünk-e valamit azért, hogy a valaha kincset érő érzelmi viszonyunk ne értéktelenedjen el az évek során? Dolgozhatunk-e azon, hogy izgalmassá, érdekessé, tartalmassá tegyük az életünk párjával töltött hétköznapokat? Mit tegyünk a házasságunkért? Mit tegyünk magunkkal, hogy fontosak és pótolhatatlanok maradjuk az idő múlása ellenére? Mit tegyünk, hogy ne kopjon meg a fényünk, ne hűljön ki a melegünk, ne fakuljon meg a színünk? Hogyan tekintsünk a már kiismert, minden jó és rossz szokását egyaránt megunt társunkra? Mi a boldog kapcsolat rejtélye?
Nincs rejtély! Nincs titok, nincs véletlen! Bizony, lehet szépíteni, építeni, átfesteni, renoválni a házasságot.
Sokszor hallom a csalódott páciensek szájából: „Pedig mennyi szeretetet adtam neki.” Mosolyra késztet ez a kijelentés. Szeretetet adni? Na és azt hogy lehet? – kérdezek rá ilyenkor. Lehet adni egy kis hidegrázást? Vagy egy maroknyi unalmat? Esetleg irtózást, vagy tétlenséget, hálát, vagy viszketést? A szeretetet éreznünk kell, nem adni, vagy kapni! A szeretet érzése a saját örömünk. A szeretet a saját vonzódásunk. A szeretet a saját lelki komfortérzetünk. Ha valaki ezzel üzérkedik, üzletel, sajnos nem tudja mi az a feltétel nélküli szeretet. A jó kapcsolat a szeretet bázisán áll. Fontos az a szeretetteljes légkör, ahol a férj és a feleség együtt és külön-külön is jól érzi magát. Mindketten lazíthatnak, spontán létezhetnek, kifejezhetik gondolataikat, elmesélhetik egymásnak élményeiket, kifejthetik a véleményüket, érvényesíthetik világnézetüket, életfilozófiájukat – és nyugalmat, védelmet élvezve a különbözőségüket is megélhetik. Az érzelmi kötelék mellett azonban a vonzalom és a szexualitás is fontos, hisz testi szerelem nélkül a házasság üres keret, hiányos kerek. Jung szerint a házasság egy három lábú szék, a szeretet, szexualitás mellet nem hiányozhat a támasz, a gazdasági közösség. Mindkét félnek részt kell vennie a házasság, mint gazdasági intézmény fenntartásában. Ha valamelyik láb hiányzik, a kapcsolat széke megbillen.
A teljes elköteleződés hiánya okoz sok-sok érzelmi konfliktust, generál fedőtörténeteket, füllentéseket, hazugságokat, ültet el kételyt, bizalmatlanságot. Sokan megijednek a lemondás és az áldozatvállalás gondolatáról. Hogy soha többé? Vele és örökké? Igen! Vele és örökké! Nem azért, mert így illik, vagy ez a szokás, elvárás, hanem azért, mert mi, ketten együtt több vagyunk, mint külön-külön. Mi, ketten ismerjük egymást és ez bástyaként védelmez minket a félelmetes világgal szemben. Mi, ketten kreatívak vagyunk, cinkosok lettünk, energiánk megtöbbszöröződött. Nem akarunk egymásnak fájdalmat okozni. Sebezhetőségét szeretem, sebezhetőségemet vállalom.
Az esküvői procedúra célja is az elköteleződés kifejezése. Ha valaki nem hisz a papírban, az valószínű nem hisz az „örök” lehetetlen, de megnyugtató ambivalenciájában. A függetlenség, a szabadság becsapós. A szabadság sokszor jelent magányt. A magány nem jelenti a szabadságot. Igazán boldog az lehet, aki élvezi és megteremti a szabadságát a párkapcsolat kötelékében.
Mi kell még a jó házassághoz? Az önismeret. A világ ismerete. A szerelemmel nehezen megférő ráció, ami biztossá tesz abban, hogy őt kell választanom. Magunkba szerettünk bele, hogy ő szépnek lát és én szépnek látom őt, hisz olyan, mint én. A hasonlóval könnyű élni, hisz a legelső napon is azt éreztük, olyan, mintha mindig ismertem volna. A hasonlóknak könnyebb megvalósítaniuk a tartós boldogságot, könnyeben fogadják el egymást és kevesebb konfliktussal kell megküzdeniük.
A kölcsönös érdeklődés, a figyelem a házasság ereje. A házastárs arca, mozdulata, gesztusa, testtartása, prozódiája, hangja, hallgatása informatív. Mindennapi eseményeink élményszerűsége a másiknak is érdekes lehet. Az élmények megosztása nemcsak szórakoztató, de az „itt és most” jelenti az intimitást két ember életében. Tudatosan kell és lehet olvasni a társunk metakommunikatív megnyilvánulásaiból. Vérméksékletébe valaha beleszerettünk, mely most is meghatározza a reakcióit – így magunkat kell meggyőznünk, hogy ez pont olyan imádni való, mint a kapcsolat elején. Az erények tartósak, a hibák szerethetők…
A házasság idilljét természetesen megtöri, hogy különböző korú, eltérő neveltetésű, más személyiségű férfi és nő él együtt. Figyeljünk arra, hogy a konfliktusokat osztályozzuk! Ami közösen megoldható az erősíti a pár összetartozását. Ami nem oldható meg, abba ne fektessünk energiát! Egy múltbéli eseményből ne csináljunk küzdelmet! Ami megtörtént, azt engedjük el!
Sokszor visz el felesleges pszichés energiát az, hogy saját képünkre akarjuk formálni a szerelmünket. Minek megváltoztatnunk azt, ami lehengerlő, izgalmas és ellenállhatatlan volt valaha?
A közös rövid és hosszú távú célok, a közös sikerek, a közös hobbik, alkotások, élmények, a közös gondolkodás, életszemlélet, életfilozófia hosszú, boldog életet feltételez.
A párkapcsolati boldogságnak a feltétele az érzelmi transzparencia, amikor is mindkét fél bátran reagálhat, érzelmeit fenntartás nélkül kifejezheti. Az érzelmi átláthatóság kizárja a kiismerhetetlent, a bizonytalanságot, nem enged titkot két ember közé, hiszen a titok elszigetel és szorongat.
Minden ember elfogadásra, dicséretre, elismerésre vágyik. A párkapcsolati problémák leggyakrabban abból adódnak, hogy a házassági konfliktusokat, veszekedéseket, kritikák, leértékelő ítéletek tarkítják. Akit megvádolnak valamivel, annak védekeznie kell. A másik személyiségének lebombázása a házasság falait is ledönti. Igyekezzünk inkább a kreatív energiánkat mozgósítani! Dicséretre, elismerésre, elfogadásra, lojalitásra szomjazik mindenki. Egy elismerő, szép szó csodákat tesz – érdemes kipróbálni!
A kibernetika törvénye szerint a házasság nem két ember közössége, hanem két ember egyesülő ereje. A házasság több, mint a házastársak együttese. A közösen eltöltött élvezetes idő, az érzelmi és szexuális elégedettség, a közösen elért anyagi biztonság lesz az ereje két összetartozó embernek.
Az illusztráció Pető Tamás festőművész alkotása
Ha weboldalunk témáit a továbbiakban is szívesen olvasná, kérjük kövesse Támogatóként is oldalunkat.
Itt jelentkezhet: https://mindenki.eu/tamogatoi-kor/
Köszönjük! Beszéljünk róla, vigyük hírül közösen!
