Egy fiatal életkezdő útkeresése, kiút keresése egy olyan világból, amiből maga sem tudja még, hogy miért menekül…
Így ír róla Trill Zsolt színművész.
“Ez a könyv nem romantikus, de a szerelemről szól. Vitt magával, rohantam a soraival. Nekem is van két felnövő gyermekem. Nekik, róluk szól minden sora, ezáltal a szülőknek is: nem egymásnak kell megfelelnünk, nem generált trendeknek, nem annak, amit mások kigondolnak nekünk, hanem meg kell éreznünk az élet egyszerűségét! Felismerni, hogy a szerelem és a halál természete nincs messze egymástól. A felejteni való tudás nagy kincs, tisztelendő képesség.
Engedni kell, hogy változzon, történjen a világ körülöttünk, anélkül, hogy a tudatos és a természetes gondolkodás határait feszegetnénk.
A könyv tele van fura karakterekkel. Kell találkoznunk ezekkel a fura karakterekkel, de ezek az emberek nem furák, csak természetesek. Vissza a természethez! Nemcsak a fűhöz, a fához, a hegyekhez, folyókhoz, de az emberek valódi természetéhez!
Tele van a hócipőm ezekkel a kifejezésekkel, hogy „szociális háló”. A háló csapda, lukas, könnyen kicsúszunk belőle, és ki is szakadhat! Olvassátok el a Sulinát, könyörgöm!!!!!!! Benne van az élethez és a halálhoz való természetes viszonyulás!”
