A visszafordíthatatlanság, a végérvényesség érzése, a halál gondolata még a felnőttekben is kellemetlen érzést, gondolatot, fizikai kényelmetlenséget is okoz. 7, 8 éves korig a haláltudat nem létezik, a vég nem felfogható a gyerek számára. Aki meghal, az ő világában annyit jelent, hogy elutazott, máshol él. A halál őt, a szüleit, a szeretteit nem érintheti. A családban történő haláleset, ami megrendíti a családtagokat, szeparációs szorongás formájában jelenhet meg. A szülőnek nehéz megmagyarázni az élet rendjét, hiszen hazudni nem lehet a gyereknek, titkolózni ártalmas, és maga a szülő is elrettenve próbál megbarátkozni a megmásíthatatlannal, az elfogadhatatlannal, a kikerülhetetlennel. A halál 11 éves kora körül a gyerek tudatába kerül, amit gyermeki logikájával úgy képzel, hogy halottan nem lát, nem hall, nem játszik, nem cselekszik, ám ami kétségbejtő számára, hogy a tudata létezik, emlékei vannak, az akarata béna. A halálfélelem természetes, megszüntetni nem lehet, de enyhítése a szülő feladata. Hogyan? A halálfélelem segít veszélyhelyzeteket, baleseteket elkerülni, a szülői felügyeleten kívüli jó döntéseket meghozni, megfelelő óvatosságot kialakítani. A reális haláltudat csak alkalmanként kell, hogy megjelenjen, mely segíti a személyiségfejlődést. A nyílt vagy burkolt halálfélelem a fejlődés egyik mozgatórugója is.
Szy Katalin felnőtt klinikai szakpszichológus, író
Amennyiben Ön magára ismer, vagy hasonló problémával küzd, kérjük forduljon szakemberhez segítségért!
Ha weboldalunk témáit a továbbiakban is szívesen olvasná, kérjük kövesse Támogatóként is oldalunkat.
Itt jelentkezhet: https://mindenki.eu/tamogatoi-kor/
Köszönjük! Beszéljünk róla, vigyük hírül közösen!
