A cumi angol neve „pacifier”, jelentése csendesítő, békítő, nyugtató.
Frigyes hamar megtalálta az ujjacskáját. Anxilla aggódik, hiszen gyerekkori emlékek közül máig kényelmetlen, milyen bűntudatot és szégyent érzett, amikor édesanyja a bacik elrettentő képével szoktatta le őt az ujjszopásról. Aggódjon-e Anxilla, hogy a kisbabája is szopja az ujját?
Az ujj a cumit helyettesíti, illetve a cumi helyett kialakulhat később az ujjszopás. Ez a magatartás azonban teljesen rendjén van, nem kell megijedni, nem kóros viselkedés. Nem szabad kényszeríteni a gyereket arra, hogy leszokjon erről. Felnőttként mindnyájan és sokszor szorongunk, félünk, nyugtalankodunk, idegeskedünk, ennek leküzdésére rengeteg önmegnyugtató stratégia áll rendelkezésre. Jó esetben kibeszélhetjük, kidolgozhatjuk, kifuthatjuk, kisportolhatjuk, kitáncolhatjuk, kiveszekedhetjük magunkból a feszültséget. Vannak, akik maladaptív módon nyugtatóval, szorongáscsökkentővel, dohányzással, alkohollal, droggal kerülnek a vágyott lelkiállapotba. A gyereknek nincs sok választása, hogyan találja meg a belső békéjét, az egyensúlyt önmaga és a félelmetes külvilág között. Az unalmára, éhségére, félelmeire nyugtatóként hat a cumi, vagy a kis ujjacskája.
Másfél, kétéves kor után a legtöbb gyerek magától abbahagyja a cumizást vagy az ujjszopást (utóbbit nehezebb megtenni, hiszen mindig „kéznél van”), de ha ez nem történik meg, a közösségben minden ráhatás és erőszak nélkül rájön a legtöbb gyerek, hogy túl nagy a tét: vicc, csúfolódás tárgya lehet kortársai között, ha szájába veszi a kezét.
Szy Katalin felnőtt klinikai szakpszichológus, író
Amennyiben Ön magára ismer, vagy hasonló problémával küzd, kérjük forduljon szakemberhez segítségért!
Ha weboldalunk témáit a továbbiakban is szívesen olvasná, kérjük kövesse Támogatóként is oldalunkat.
Itt jelentkezhet: https://mindenki.eu/tamogatoi-kor/
Köszönjük! Beszéljünk róla, vigyük hírül közösen!
